2012. február 9., csütörtök

Belvárosi anyukák

A trolin rendszeresen együtt utazom egy kedves anyukával, és a két gyerekével. A fiú nagyobbacska, a kislány még babakocsis. Ma úgy láttam, jön a harmadik is, mert a kisfiú simogatta anya hasát, és mondogatta, hogy babácska :) Mindez nagyon édesen hangzik, csak kár, hogy egy tömött trolin zajlott. Mert egy perccel később már az emberek táskája belógott a babakocsiba, annyian voltunk. A kislány csak pislogott a cumisüvege mögül - valószínűleg megszokta ezt a tömeget. Velem ellentétben.
Ismét felmerült bennem, hogy milyen lehet ilyen helyen felnőni, és milyen lehet itt a VIII. kerületben gyereket nevelni? Gondolom, nem kell válaszolnom...
Ezen a helyen, ahol szinte nincs egy talpalatnyi föld. Képtelen vagyok megszokni.

Reggel álltam a buszmegállóban, egy helyen fel van szedve a járda, gondolom valamilyen közmunkálatok folynak. Persze a járda alatt betonalap van. Fura volt arra gondolni, hogy valahol a sok beton alatt viszont igazi föld rejtőzik, és valaha itt is a természet uralkodott. Mára szinte semmi nem maradt belőle a belvárosban.

Kérdezte Anyukám, hogy Pesten is nagy hó van-e, és nem tudtam rendesen válaszolni. Itt nem igazán látszik, hogy mekkora hó esett, csak a latyakot hordjuk mindenfelé.

Ui.: Igen, mostanában nem írtam. Még leírni se volt lelkierőm az itteni sztorikat (pedig most is minden nap történik valami), inkább igyekeztem elfelejteni, és visszahúzódni a kis kuckómba. Homokba dugom a fejem. Vagy inkább betonba...