Piercing

Van egy bolt a sarkon. CBA, első munkanapjaim reggelén én is bejártam ide, gondoltam olcsó és normális. Tévedtem, semmit sem lehetett kapni, amit szeretnék (lehet, hogy Fecske cigarettát kellett volna akarnom, vagy tablettás bort, akkor nagyobb sikerrel járok). Tehát már nem vásárolok ott, de a bolt dolgozói és beszállítói részei a KÖP-nek, azaz a Kerületi Önbizalomnövelő Programnak, amiben nap mint nap részesülök, erről még hallani fogtok.
Szoktam figyelni az embereket, mert érdekel. Vidéki vagyok, és nem tudok úgy elmenni mindenki mellett, hogy rájuk se nézek, csak bambulok magam elé. Pesten pedig ez a szokás, amit kezdek érteni. Ma péntek lévén, a bőröndömet cipeltem, elég nehéz volt, így nem volt kedvem nézelődni. Így csak hallottam, hogy utánam szól az egyik bolti dolgozó/beszállító, hogy "Micsoda szép reggelünk van!" - értve ezt rám.
Népszerű vagyok errefelé. Rengetegen szólnak utánam, füttyögnek, jól megnéznek maguknak. Na nem mintha cicababa lennék, vagy különleges szépség. Az Illés utcában nem kell kirívó adottságokkal rendelkezned mindehhez. Mivel az utcán sétáló lányok háromnegyede a testéből él, és az itt élő férfiak többsége sem az a típus, akivel egy átlagos lány szóba állna - és akkor még finoman fejeztem ki magam.

Két métert sem mentem, amikor három, még az Illés utcában is érdekes jelenségű lánnyal találkoztam. Az elsőhöz csak szimplán nem volt kegyes a Jóisten, amikor a külső adottságokat osztogatták. A másik udvarhölgy szemei össze-vissza álltak, nekem inkább őrültnek tűnt, mint kancsalnak. A két szemöldöke közt a homloka alsó részén egy piercing volt. Terpeszben állt a járda közepén, a bal oldalára dőlt, és húzkodta ezt a különleges helyen lévő testékszert, miközben a főszereplő hölgynek magyarázott. Főszereplőnk szintén K-nak tűnt, azaz az öltözékéből ítélve ő is a testéből él. Szőke egyenes haj, átlagos pofi, párducmintás rövidnadrágos kezeslábas, alatta fekete harisnya. Így harisnyában és mezítláb kotorászott a táskájában a földön, kezében egy pár sportcipő. Úgy nézett ki, mint akinek aznap rakták ki a szűrét. Itt ez sem lehetetlen, de valószínűbb, hogy akkor szállt ki valakinek az autójából, talán korán kezdődött a műszak.
A valakinek az autója nem egy Mercedes. Még egy ribit se láttam autóból kiszállni ebben az utcában, fogalmam sincs, hol intézik az ügyeiket - de talán nem is akarom tudni.

A zöldségeshez érve az utca közepén látom, hogy elkezdtek dinnyét árulni. A zöldséges mellett a járdán alig lehet elférni, mert a járdára pakolják a portékáját, talán kicsi az üzlet. Sosem értettem, hogy merik ezt megcsinálni: ha ezen a környéken nem lopnak belőle, akkor sehol. A feltételezésem nyilván nem volt alaptalan, ugyanis a görögdinnyék barna vastag ragasztószalaggal voltak odatapasztva a ládához. A zöldségessrác felesége épp megjegyezte a férjecskéjének (aki mindig drágának hívott a boltban, ha ott vásároltam, kivétel mikor a felesége is ott volt), hogy milyen ügyesen megcsinálta. Mármint a dinnyés részleget.

A következő boltnál (úgy látszik, nagy a vásárlóerő errefelé) egy minimum 10 fős roma család sétált, ki babakocsival, ki öreg, ki fiatal. Az egyik kissrác nyilvánvalóan be akart slisszolni a boltba, mert pont akkor szólt rá az anyja, hogy: "Kevin! Ném odá mégyünk!" Szerencse, hogy nem HoséArmandónak hívják a kissrácot.

Van egy szocotthon az utcában, ez már a munkahelytől 20 méterre. Előtte egy öreg hapsit toltak kerekesszékben (öltözéke és kísérője alapján nem a szocotthon lakója volt). Már majdnem megsajnáltam, hogy nincs lába, amikor meghallottam, hogy magából kikelve ordít a társával: "Miért nem tudsz egyenesen tolni? Ennyire béna vagy? Hogy rohadna le az agyad!"
Vannak olyan szituációk, amikor az embernek felüdülés beérnie a munkahelyére. Az Illés utca ilyen - inkább be akarsz érni, mint hogy itt sétálgass :)

Azért elgondolkodtam: lehet, hogy a piercinges csaj nem is volt annyira hülye? Egy ilyen testékszer tutira eltereli a figyelmet a szemöldök közti ráncokról. Talán ránctalanító krémek helyett valami ilyesmiben kellene gondolkodnom? :D