2012. június 26., kedd

Búcsúbejegyzés

Aki olvasta a blogot, nem lepodik meg, hogy Budapest nem volt a szivem csucske.
Vasarnap este Budan autozva ismet radobbentem, hogy ennek reszben az volt az oka,hogy nem eppen a jobb kornyekeken mozogtam. De csak reszben...
Ugyhogy "elhagyom a varost, ahol elek", es szombaton a Balatonra koltozom.
Ez az utolso hetem itt, de meg erre az egy hetre se szivesen jottem vissza. Eszembe jutott az Illes utca tarsadalma, a koszos kornyek, es egy sejtem se kivant itt lenni ujra.

Azert a tegnap delutanomat elmeselem, mint utolso tipikus Illes utcai hazautat.
Szakadt az eso, en meg ket het szabadsag utan el is felejtettem, hogy kell feloltozni, ha az ember az Illes utcaban jar dolgozni. Hat, nem abba a lenge kis semmi felsobe, amiben tegnap voltak. Persze igy, hogy zuhogott az eso,meg jobban megneztek.
De volt nalam aluloltozottebb csaj. Egy nyari ruhaban szo szerint didergett kinn allva az esoben. Egy haztombbel arrebb a teto alatt is allhatott volna, ha csak var valakire, de nyilvanvaloan nem ezert volt ott. Es ahogy raneztem, nagyon megsajnaltam, h ilyen elete van. Nem eleg, hogy aruba kell bocsatania a testet, de nyilvan nem onszantabol, meg a zuhogo esoben is kinn kell allnia az utcan :(
Tegnap osszefutottam a rovid haju, fogatlan ribi-nenivel is. Neki jo kedve volt, lehet, hogy a rossz ido ellenere is sikerult "uzletet kotnie". Vagy pont azert.

Mivel ennyire aluloltoztem az idojarashoz kepest (is), kenytelen voltam beallni a buszmegalloba, ahol ismet erdekes tarsasagban volt reszem. Eloszor is a buszra varok tanui lehettek egy hajlektalan szerelemnek. Sajnos nagyon koszos pat volt, nem tudom szebben megfogalmazni. Korosztaly 40-50 korul, de a homelessek szegenyek helyzetukbol fakadoan mindig idosebbnek latszanak, mint valojaban.
A ferfi roma szarmazasu, a holgy festett voros (es zsiros) haju, szeplos tipus. Egymast atolelve ultek a buszmegallo padjan, tenyleg nagyon piszkosan. Semmi kedvem arra gondolni, hogy sokszor ultem le en is erre a padra,amikor faradt voltam delutan. Es csak oleltek es csokoltak egymast, es persze reszegek voltak. Menekul a valosagtol a hajlektalan, amikor iszik, de lam, a szerelem minden tarsadalmi retegben jelen van. Jut ra energia es kedv es igeny akkor is, ha az ember az utcan el.

A buszmegalloban allt egy masik "par" is, roma fiatalok. Vagyis csak a lany akarta, hogy egy par legyenek, simogatta a fiut, aki meg ranezni is alig mert a csajra, es semmit sem viszonozott. Latszolag a sracnak nem jott be a helyzet, pedig nagyon helyes, babaarcu lany volt.
Szinte vegig a lany beszelt.
- Fazol? Melegitelek. Hallottad, hogy elhagytam a telefonomat g*ci? Bizony. Vagyis elloptak. Kiraly vagyok mi? Halloood, ki van szivva a nyakad? Nem semmi vagy, volt kinn csajod? Nyaron en is kiszivtam az egyik sracnak, akivel jartam, mindket oldalon.
Es csak csicsergett tovabb, majd a homelessekre nezett, s azt mondta: ez hianyzott Neked kulfoldon, mi?
A srac pedig csak annyit mondott: kulfoldon ilyet nem latsz.
Lehet, hogy szakmai artalom, de szeretem nezni az embereket, erdekelnek. Multkor is egy furcsa parosba botlottam reggel munkaba menet.
A srac odament a lanyhoz, elvette tole a szatyrat, es elkezdett mellette setalni. Azt hittem, egyutt szalltak le a buszrol, de a csaj kiabalni kezdett:
- Te mit keresel itt? Miert jottel utanam?
A csavo meg vedekezett, hogy csak a kornyeken jart, de egyertelmu volt a parbeszedbol, h gyakorlatilag koveti a lanyt, es orulten feltekeny. Szornyu lehet igy elni.

A buszra felszallva sem volt kellemesebb a tarsasag. Ismet kifogtam egy bamulos lepukkant pasit. Sebaj, nem nezek oda. De sajnos a fulemet nem tudtam befogni, es hallottam egy nenit, aki mintha imat mormolna hangosan. Odaneztem, de elsore csak egy kedves arcu nenit lattam. De ahogy jobban megneztem, eszrevettem, h magaban beszel hangosan, meghozza ugy, h kozben nem nyitja ki a szajat, mintha szajzarat kapott volna! Es csak mondta es mondta... Vagyis, mormolta.
Valahogy ijeszto volt. Nem maga a neni, hanem az, hogy Pesten nem tudok ugy felszallni egy tomegkozlekedesi eszkozre, hogy ke botlanek ilyen fura alakokba. Es a busz valahogy sosem akart hazaerni, mert szornyu dugo volt a csatornazasi munkalatok miatt. Legszivesebben utkozben megnyomtam volna a veszjelzot, h alljanak meg es engedjenek ki, gyalog megyek, de mar igy is nagyon megaztam. Szinte a panik kapott el, h ott kell lennem azon a buszon, es azt hiszem megertem, aki itt panikbeteg lesz Budapesten, vagy klausztrofobias, stb.
Becsuktam a szemem, es elkepzeltem, hogy videken vagyok. Mostanaban nehezen megy ez a fajta almodozas, pedig gyerekkoromban profi voltam benne. De most kicsit sikerult. Hamar felebredtem az alomvilagbol, amikor a buszrol leszallva a boltosno elottem adott enyhe jelzest egy masik vasarlonak, h ne vegyen inkabb a sutemenybol. Nyilvanvaloan ismertek egymast. Nekem azert eladta a pizzas csigat, de orulok, hogy nem edesseget kivantam. Vagyom a kis videki boltunkba, ahol mar en is ismerem az eladokat, es tudni fogom, melyik aru hol helyezkedik el a polcokon, es beszelgetni lehet a boltosnenikkel.
Neksokara ott leszek, videken, friss levegon.

2012. május 18., péntek

Fűfüggőség

Iksz Ypszilon vagyok, Budapesten élek, és függő vagyok. Szenvedélyem tárgya: a fű. Sokáig nem voltam tisztában a szenvedélyemmel, csak az utóbbi években kezdett derengeni valami. Végül napról napra kezdett világosabbá válni a számomra, hogy ez a helyzet. Tegnap jutottam a teljes beismerésig. Igen, én, a szociálpedagógus, akinek a legfőbb gyakorlati terepe a szenvedélybetegek terápiája volt.
Tudom, azt mondják, hogy a fű nem okoz függőséget, de higgyétek el, okoz.
Jah, egyébként én nem a marihuánára gondolok (de amúgy az is okoz függőséget a tévhittel ellentétben!).
Hanem arra a fűre, ami a kertben van, a réten, a futballpályán, és amit a nyuszikák fészkébe szedünk húsvétkor.  És ahol az én kutyám játszana, ha lenne kutyám. De nem lehet kutyám, mert ahol én lakom, ott nincsenek füves területek. És ahol mégis, ott a kis zsebkendőnyi területekre nem szabad kutyát bevinni.

Mert csak akkor tudja meg az ember, hogy egy kis apróság is milyen fontos lehet a számára, amikor nélkülöznie kell...
Tegnap ismét "szeretett" nyolcadik kerületi rendelőm felé vettem az irányt. Ahogy korábban is olvashattátok, ez finoman szólva sem a Váci utca. No de annyi baj legyen, próbáltam optimista lenni, mondván a Mátyás téren van egy picurka park, legalább látok egy kis zöldterületet, a rendelő előtt meg mindig sok kutyás gazdi tanyázik. Bár sajnos inkább a gondozatlan egyedekből.
Kivételesen semmiféle extrém szituációba nem ütköztem bele az úton. Attól eltekintve, hogy Budapesten szabályozni kellene a járdai közlekedést is, mert az emberek nincsenek tekintettel arra, hogy pl. a szembejövőnek is valahol el kellene férnie. Nem mennek arrébb, tegnap már lenyomtak az úttestre, de véletlenül se húzta volna beljebb apuka a kedves csemetéit. (És ez nem azért volt, mert a frufrum a tegnapi szélfúvás miatt punk-os formát öltött...) A Mátyás téren már épp ábrándozni kezdtem volna, hogy bár ez egy rossz környék, de a kis parkba lehozhatják a kutyust a környékbeli gazdik, amikor felfedeztem, hogy ez egy fű nélküli parkocska kéremszépen. Hát láttatok már ilyet? Én csóri vidéki vagyok, szóval én nem láttam. Vidéken ha babér kevesebb is, de fű az terem. Szóval a Mátyás téri parkban található "zöld" nem egybefüggő, hanem foltokban tetten érhető, és ennek az az oka, hogy a növényzet valami gyomnövényfajta (gondolom én, nem vagyok botanikus), és nem fű. Hát lehet, hogy ez csak nekem elkeserítő, de nekem bizony az. A Nagy Fuvaros utcában vannak fák (komolyan!), viszont a növekedésükre kihagyott papírlap méretű helyen se nő fű, de ott mondjuk még gyomnövény sem.
Nekem ez olyan érzés, mintha bezártak volna egy helyre, ahonnan szép lassan megvonják a levegőt. Rengeteg autó, rengeteg beton, és semmi zöld. Nálunk vidéken a buszmegálló területén is több a fű, mint Budapest belvárosában. Szerintem ez elkeserítő, és tudom, hogy hisztis vagyok, de azért maradjunk annyiban, hogy ez így nem jó.

Próbáltam végigjárni a lakókörnyezetemet, hogy találjak egy-két parkot. Azt le kell szögezni, hogy ami van, oda kutyáknak szigorúan tilos a belépés (ez nem csak a városvezetés hibája, nyilván azért van, mert sokan nem ismerik a kulturált állattartás szabályait). No de vegyük végig, ahová mondjuk ki lehet ülni olvasgatni, vagy csak nézni egy kis ZÖLD-et. (Lehet, hogy a rózsaszín a kedvenc színem, de a zöld az, ami nélkül nem tudok élni...)
Nos, van a Múzeumkert, ahol sajnos szúrja az ember szemét a szemét (egyszerűen költői vagyok! :D). Néha fura alakok mászkálnak, és az áhított csendről hiába ábrándozunk, mert körben autók szaladnak a dolgukra. Vannak viszont szép növények, és sok pad, valamint víz is vételezhető a csapról.
Aztán van egy a Ráday utcához közel, amit nemrég hoztak létre (hahá, mert Pesten mesterségesen kell létrehozni, sajna). Gyerekeknek tökéletes, szuper játszótérrel, de a kutyák szintén ki vannak tiltva. Igaz, ezt tábla nem jelzi, úgyhogy múltkor megpróbálkoztunk a barátnőm kutyájával, de sajnos ránk szóltak, hogy menjünk be a futtatóba. Mert az bizony van, bár ott még egy kis testű kutya sem tudja kiszaladgálni magát, olyan picurka. Padon viszont itt is ücsöröghetünk, bár a legtöbb fa még kicsi, nincs az az igazi park-feeling.
És van a Károlyi-kert, ami kutyáknak tilos, de a füves rész még az embereknek is. A játszótéri rész szintén aranyos, a kert pincuri, de a növények szépek. Elvileg még egy szökőkút is van, bár ottjártunkkor nem működött. Eléggé megrezzentem viszont, amikor ránk szólt a parkőr, hogy figyelem, negyed óra múlva zárás! Hirtelen nem tudtam, mit akar a nagydarab fekete ruhás pasi, de szerencsére nem minket akart zsákban elcipelni, csak a rendért felelt :) Sajnáltam, hogy óramű szerint el kellett hagyni a helyet, de legalább nem ott alszanak a hajléktalanok. Sőt, még a dohányzás is szabályozva van a parkon belül, és csak egy félreeső, kijelölt területen szabad.

All in all, hiányzik az otthoni parkunk. Ahol azt csinálsz, amit akarsz, futhatsz, mert elég nagy, sétálhatsz bőven, mert elég nagy, várat nézhetsz, és hintázhatsz. Semmi flanc, nincsenek leanderek, mint a Károlyi-kertben, sem puccos játszótér, csak régi rakétamászóka, de egyszerűen NAGYszerű.

Ha nyerek a lottón, megveszek tíz háztömbnyi területet Pest belvárosában, és a helyén egy Secret Garden lesz, csak hogy örüljetek :) Fűvel, borostyánnal, árnyékkal. Addig is, aki ilyesmire vágyik és a nyolcadik kerületben lakik, annak tömegközlekedéssel kell eljutnia olyan helyre, ahol sok fű van.
Kivéve, ha "Olyan" füvet szeretne, mert azt árulnak itt is, a nyóckerben. Végülis nem panaszkodhatok, nekem még sosem próbálták eladni.

2012. május 11., péntek

Kiszabadulás

Mit tesz a nyolcadik keruleti, ha kiszabadul a gettobol? Hirtelen fellelegzik, es mer ujra kedves lenni az emberekkel. De az is lehet, hogy csak azert volt, mert beszoltak azok a hajlektalanok a multkor, es lelkiismeret-furdalasom volt, hogy hatha van benne egy kis igazsag, hogy mar nem vagyok eleg kedves az emberekkel.
Miutan harom hajlektalan kuldott el anyukamba, hogy nem adok nekik penzt, kesz felüdülés volt, hogy egy normalisabb pasi jott oda hozzam a villamosmegalloban. Inkabb művészléleknek tűnt, mint hajlektalannak, engem konkretan John Lennonra emlekeztetett :) Nagyok halkan beszelt, es elmondta, hogy nem dohanyzik, nem italozik, viszont a Fedél Nélkül ujsagot arulja, szeretnek-e belole egy peldanyt? Miutan multkor ketsegbe vontam az ujsag letezeset is, igy igen, kertem, foleg hogy ritka illedelmes volt a pasas. Mikozben pedig adta az ujsagot, lattam, hogy meg regiszralt magazin-terjesztoi fenykepes igazolvanya van. Szerintem nem egy hajlektalannak ez az egyetlen fenykepes igazolvanya.

A hetedik keruletben aludtam egy baratnomnel, es munkaba menet egeszen felbatorodtam reggel. Evek ota mar csak a nyóckerben mozgok reggelente, es az ujdonsagtol, meg a jol sikerult csajos estétől olyan klassz kedvem lett, hogy minden "beszólogatónak" kedvesen valaszoltam.
Az elelmiszerbolt elott allo srac lathatoan akkor probalt magahoz terni egy buli, vagy hosszu ejszaka utan, es az energiaitalat szorongatta a kezeben. Messze volt attol, hogy szimpatikus legyen ez az összkép, de ha mar megjegyezte, hogy csinos vagyok, mosolyogva megkoszontem. Aztan ram koszont egy rasztahaju pasi. Ismet kedves voltam, es szepen visszakoszontem, de a kovetkezo kerdesere "hogy vagy?", mar nem valaszoltam, es siettem tovabb. Egyaltalan nem akarok ismerkedni (de ha akarnek, sem igy tennem), es hat nem art ovatosnak lenni.
A kisvarosban, ahol szulettem, szinten elofordul, hogy beszologatnak valamit, de valahogy megis biztonsagban erzem magam. Hetvegeink kellemes videki helyszinen pedig inkabb joszomszedi erdeklodesbol koszonnek az embernek es kerdezik meg, hogy hogy van - nos, az kellemesebb.

Azert ma is mentem dolgozni, es munkabol hazafele talalkoztam a legszédültebb ribivel, akit mar emlitettem, hogy valoszinu a drog hatasara boklaszik szédülten a forgalomban. Ma nem kószált az autok kozott, csak ült a betonkerites mellett, es szidta a ferfiakat. Nem tudom, mit vart toluk, hogy majd valaki a földről szedi fel, s viszi el magaval egy menetre? Nos, nem tettek, igy a kovetkezo mondattal illette az elottem arra jaro ferfit (szo szerint idezem): "Mifan, elvágom a torkodat g*ci, dűűű!!"
Hmm, ne kerdezzetek, mi az a "dűűű, mert fogalmam sincs. Ha valaki ismeri a jelenteset, irja meg kerem...
A kollegam szerint nem drogos a csaj, hanem ertelmi fogyatekos, de itt sajnos ez se szamit, nem is tunik fel kulonosebben, akkor is kilökik az utcara penzt keresni.
A pasim nem hisz abban az allitasban, hogy ezen a kornyeken is drogot adnak a ribiknek, es nemelyikuk attol viselkedik ilyen furcsan. Szerinte nincs penzuk ilyesmire, legjobb esetben is higitot szivnak (ilyet is lattam mar).

Nem tudom, mi az igazsag, de egy biztos: nagyon sok a droghasznalo a kornyeken, mar csak az injekcióstűkből itelve, de masok elmondasa szerint is. Meg tobb viszont az alkoholista. Itt nem annyira az olcso bor elterjedt, a legtobben inkabb az 1 dl-es tömény italokat vasaroljak. Ennek kis fekete kupakja van, es konkretan ezzel van tele az egesz Illes utca, kis fekete kupakokkal.
Multkor bementem egy itteni zöldségeshez, aki arul szaraz elelmiszert, uditoitalokat, es ezek szerint a nevezett kis alkoholos italt is, amit en szemely szerint fel sem fedeztem a polcokon, de a rutinos rokak mar tudjak, a boltos meg foleg, hogy mit kell arulni... :) Amig vartam a soromra, addig bejott egy ferfi, nagypocakos, szemuveges, kicsit szédült ürge. Hamar kiderult, hogy mitol az... Amint pislantottam egyet, lemarkolt egy egydecist a polcrol, es felhörpintette. Azt se tudta megvarni, hogy kifizesse az italt. Amint sorra kerult, rendezte az anyagiakat, de addigra mar az üres kis üveget szorongatta a kezeben. Komoly szintje lehet a függőségnek, ha az ember mar öt percet sem tud varni, hogy alkohol jusson a szervezetebe... :(

A videki hetvege es a nyugalom utan éles kontrasztkent fogadott, amikor a vonatrol lelepve Kelenfoldon megpillantottam az elso hajlektalant. Sajnos kozel sem olyan volt, mint a fent emlitett John Lennonos ujsagarus. A foldon fetrengett reszegen, piszkosan. Tudom, miert iszik, tudom, miert nem tud fürödni, de szörnyű latvany Budapesten, hogy ezzel vannak tele az aluljarok.
A 49-es villamoson utazni sem volt kellemesebb. Majdnem felkialtottam, hogy " Te jószagú málnabokor!" de sajnos hazugsag lett volna. Alig birtam a helyemen megmaradni, olyan borzalmas illatu utitarsam volt a Moricz Zsigmond körtérig. (Ezen a jaraton legalabb annyi a hajlektalan, mint a Kalvaria terhez vivő buszokon. Nem tudom miert, a Csóka utca környékén sok italozo hajlektalant latok, de altalaban ha villamosra szallnak, akkor a Moriczig utaznak.)
Nem tudom, jartatok-e mar apolasi osztalyon, vagy szocialis otthonban. A szegeny kis pelenkas bacsik es nenik miatt nem a legkellemesebb illat van ezekben az intezmenyekben. De ők nem tehetnek rola. A villamosos pasinak önmagaban olyan szaga volt, mint egy komplett apolasi osztalynak, ahol viz helyett csak rossz minosegu borral itatjak a betegeket.
Nem tartom magam kenyes fajtanak, pelenkaztam mar gyereket, sokat voltam idosek kozeleben, akik nem tudjak magukat ellatni, az otthoni óljaink sem parfümériára hasonlitanak a sok tyukkal, kacsaval es nyullal, de a villamosos pasi szagatol komolyan hanyingerem lett. Jah es nem, nem vagyok terhes. Csak gondterhes: ilyennek kell lennie egy városnak Magyarorszagon?

2012. május 1., kedd

Rám van írva...?

... hogy hahó furcsa/hülye/hadneragozzammilyen emberek, itt vagyok??

Úgy tűnik, mert mindig megtalálnak. Jogos az is, hogy az életterükben mozgom, nincs nehéz dolguk.

Alábbiakban az elmúlt hét blogtémába vágó eseményei random módon összefoglalva, és a teljesség igénye nélkül.

Kezdjük azzal, amit még a facebook-ra is kiírtam, hogy úgy látszik, a nyóckerben olyan kéregetés dívik, hogy ha nem adsz, elküldenek a nénikédbe (hogy a moderált változattal fogalmazzak).
/Bocsánat, de az alábbiakban csak ritka ékezetekkel, nem azért, mert nem tudok helyesen írni :), csak a billentyűzet adottságai miatt./
Szoval az tortent, hogy a Kalvin teren haladtam hazafele, ahol egy kisse talan reszeg keregeto az utca kozepen az emberek orra ala tolta a poharat, amibe penzt vart. Majd ha nem adtak, felhangosan elkuldte oket khmm... Melegebb eghajlatra,  csunya szavakkal. Mar akkor meglepodtem: ez milyen keregetesi modszer? De ez meg a szolidabb verzio volt.
Az Ulloi uton keregeto hajlektalan a szokasos ujsagot (FN - Fedél Nélkül) probalta arulni. Hozzateszem nem tudom, hogy ez az ujsag valoban letezik-e meg, s ha igen, akkor mit irnak benne mostansag, mert en nem nagyon talalkozom olyan hajlektalannal, aki VALOBAN az ujsagot arulja, es annak eladasabol probalna penzt szerezni. Valami regi es gyűrött-kopott peldany van naluk, becsomagolva, mint egyfajta igazolvany, hogy ők tenyleg hajlektalanok.
Szoval a keregeto ferfi is egy ilyen peldannyal allt az Ulloi ut sarkan. Raneztem es siettem tovabb, mar vartak ram valahol. Amugy is meguntam, hogy minden keregetonek egyenkent mondogassam, hogy sajnalom, sajnalom... Mert akkor rojtosra jarathatnam a szam, annyian vannak mar (ami persze nem csak az ő hibajuk, sajnos). Es azt is abbahagytam mar, hogy adjak nekik. Regebben meg megtettem, de becsömörlöttem. Annyian vannak, az egesz fizetesemet elkölthetnem erre, aztan meg tudom, hogy italra költik, de epp eleget tapasztaltam mar a borgőzös műsorukbol a villamoson, elment a kedvem attol, hogy ezt finanszirozzam. Inkabb adok a szepen zeneloknek, akik legalabb feldobjak a borzalmas aluljarok hangulatat.
Na szoval, az Ulloi uton allo keregeto ferfi keresere nem valaszoltam a fenti okokbol, csak tovasiettem. Erre utanam kiabalt, mint ferfi a nőnek ugye, kedvesen :P, hogy "Legalább válaszolj, a k**va anyádat!" No, erre aztan mar ideges lettem. Azt hiszem, nem en tehetek az ő helyzeterol, es nincs joga, hogy ilyeneket mondjon. Tudom en, hogy mashoz meg lenne jtoga, de helyzetebol fakadoan nem elhet vele. De ez akkor sem az en hibam, es megmondom oszintem, nem epp szocialpedagogus modjara valaszoltam. Sajnos rossz hatassal van ram a sok negativ inger, mert emelkedett hangeros, nem kedves valasz volt. Nem jellemzo ram, de ez tulzas volt.

Egy masik sztori a korabbi bejegyzeseimhez kapcsolodik. Egyik nap jovok ki a munkahelyemrol, az epulet elott var ram a Kedvesem. Latom, nincs jo hangulatban. Varnia kellett ram öt percet, ami nem nagy ujdonsag, a munka ilyen, nem lehet mindig az oramutato adott allasakor eldobni a tollat, de en meg igy is a szerencsesek koze tartozom ebbol a szempontbol. Mashol varni öt percet nem nagy esemeny. Sajnos az Illes utca mas. Ez idő alatt a paromat megkornyekezte egy ribi (atyaeg, van erre valami szolidabb kifejezes...?). Kedvesem persze nem kért belole. De a hölgy ennek ellenere sem tagitott, ott acsorgott mellette egy ideig. Ennek az a veszelye, hogy ha epp jonnek a rendorok, akkor konnyen felreerthetik a helyzetet. Es hat egyebkent se kivan maganak ilyen tarsasagot a pasim, mint ezek a lanyok.
Amint a hölgyike arrebb ment, odament egy srac. Megkerte a paromat, hogy had ejtsen meg egy telefont a mobiljarol. Mondanom sem kell, termeszetesen ezt nem engedte meg, veszelyes is lett volna. Jah es az Illes utcaban kb. harom utcai telefonkeszulek mukodik, ebbol az egyik a munkahelyemmel szemben, ahol a parom vart ram...
Tehat a fentiek 5, azaz öt perc leforgasa alatt... Feelin' good...

Eddig legalabb a Kalvin kozeli alberletemre azt mondtam, hogy bar ez is nyolcker, de ez mar jobb kornyek. Okay, az Illes utcanal jobb, tenyleg. De azert mostanaban itt is tortenik egy-ket "kedvesseg".
Valamelyik nap munkasok alltak a lepcsohaz mellett. Elmentem mellettuk, s az egyik szinte a fulembe kiabalt: "Uuugy nyalnék!!!" Majd a hatasszunet utan hozzatette: nincs itt egy jooo fagylaltozo, hogy nyalhassak...? Vaaaa, fuj! Es persze jot rohogtek a kedves munkatarsaval. Nekem nem volt kedvem nevetni, es egy pillanatra Angliaba kivankoztam a korabban mar emlitettek miatt: ott ha a munkasok nagyon csinosnak is talalnak, csak annyit mondanak, lovely weather today... Ugye, milyen uriemberek?

A szalmakalapos ficko is uriember akart lenni ma a Kalvin teri zebranal. Mondjuk nem is magyar volt, viszont reszeg, zavaro, es levakarhatatlan. Ugy allt meg mellettem a piros lampanal, hogy szinte az arcomba maszott. (Erre en kulonosen erzekeny vagyok, es meg is erzem, ha egy idegen valami celzo szandekkal tulsagosan belemaszik az aurámba, amiota elkapott egy pasi a regi alberletem elott.) Felig magyarul, felig angolul probalkozott. Eloszor csak magát ajanlotta, akkor meg semmilyen nyelven, csak kérdőn hümmögött. Aztan meg segiteni akart huzni a borondomet, es rengetegszer megbizonyosodni rola, hogy biztos ne segitsen-e. Koszontem szepen, magyarul es angolul is mondtam, hogy biztos nem kérek a segitsegbol, de nehezen akarta felfogni.

A Kalvin teri zebranal nyáresti tömeg volt. Tehat komolyan kerdezem, miert pont engem szurnak ki ezek az emberek? Nem vagyok olyan kis nyamvadt tipus, aki tipikus aldozat, de akkor miert? Ram van irva, hogy bloganyagot kérek szolgaltatni...? :) Nos, ha ezen mulik, koszonom, de inkabb nem irnek blogot.

2012. április 10., kedd

ribikommandó

Ahogy tehát az előző bejegyzésből látszik, sokan vannak a hölgyek, kik testi szolgáltatásból élnek itt a környéken.
Tegnap láttam a Blaha melletti kis utcában, hogy eladó egy night klub. Sosem jártam még ilyen helyen (őszintén szólva nem is tervezem), de csodálkozom rajta, hogy már ez sem megy? A lakásomhoz közel lévő bárt most újították fel, annak talán jobban fut az üzlet, bár én még nem láttam oda bemenni soha senkit, csak a táncoslányokat. Biztosan már jókislány módjára alszom, amikor forgalom van.
Az Illés utcában viszont van forgalom, de úgy látszik, ez már többeket is zavar. A Józsefvárosi Önkormányzat létrehozott egy szervezetet tavaly, akik egy fekete terepjáróval (lsd. fénykép) járják a környéket, és a kocsi tetejére szerelt reflektorral pásztázzák és figyelmeztetik azt, aki olyat csinál, amit nem kellene. Ide tartozik a ribócák és a droghasználók figyelmeztetése, vagy a hajléktalanoké, akiket egy szavazás révén az önkormányzat kvázi kitiltott a kerületből.


Nomármost én ezt a kezdeményezést jó dolognak tartom. Valamit ugyanis tenni kell. Tény, hogy erre van a rendőrség, de az is tény, hogy a rendőrség itt van a másik utca sarkán, tehát az örsre jövet-menet megfordulnak itt a rendőrautók, nyilván tudják, látják mi történik. Nem mondhatom, hogy nem tesznek semmit, mert láttam már, hogy igazoltatták a lányokat. A múltkor a fülem hallatára közölte egy idősebb zsaru az egyik csajszival, hogy el lehet húzni, és soha többet nem szeretné itt látni. De sajnos valljuk be, amit tehetnek, tesznek, az kevés. A tények mutatják ezt, nem én vagyok ilyen okos.
Ennek ellenére a Jófiúk szervezet sok vitát váltott ki, és támadják őket a mai napig, mindenféle okokkal.

Ami engem illet, csak örülök a létezésüknek, mert kellemetlen egy drogos, sportcipős ribit látni nap mint nap, ha átmegyek ebédért, aki az autók közt bóklászik, és ha el fogja ütni egy autó, mert az útkereszteződés közepén gallopírozik, még ő lesz a hibás.

Szintén kevésbé mosolyt fakasztó, hogy a Kedvesemnek ki kell számolnia percre pontosan, hogy mikor ér ide elém, különben negatív élményekben van része.
Legutóbb leszólította az egyik lány, s azt mondta neki nemes egyszerűséggel: "régen láttalak". Szegény teljesen megdöbbent, hogy "engem????", erre a csaj azt mondja, miért, Te nem rendőr vagy? Nagyon hasonlítasz az egyik zsarura!"
Nem, nem zsaru. És köszöni szépen, nem is akar az lenni, nem akar hasonlítani, nem akarja, hogy annak higgyék, és egyáltalán, hogy leszólítsák.

Tehát ha azt hiszed, a piroslámpás negyed közepén dolgozni regénybe illő, akkor tévedsz. Én is ezt csinálom, csak másképp, mint ők. 

2012. március 23., péntek

ribi lista

Sokat meséltem már a r***ről, bocsánat, a testükből élő nőkről.
Minden túlzás nélkül tele van velük a környék. A kínálat széles, már amennyiben nem egy luxus konzumhölgyet kíván (elvinni) a férfi.
Néhányukat már jól ismerem látásból.

Ha nem a legcsinosabbal akarom kezdeni, akkor megemlíteném a Természettudományi Múzeum mellett ácsorgó hölgyet, bár a munkahelyem előtt is szoktam látni. Elnézést kérek, kollégának azért nem nevezném... :D Bizony, már hölgykorban van, nem elírás történt. Bár itt nehéz az emberek valódi korát megsaccolni, azt hiszem, a nem túl fényes életmód mindenki arcára rányomja a bélyegét, és idősebbnek tűnik, mint valójában. Mindenesetre a hölgy a legnagyobb jóindulattal is negyvenes, rövid hajú és fogatlan. Még a lepattantabb bordélyházakból is elküldték volna, mondván: kiöregedett. De ő ott ácsorog rendületlenül és gyakran a múzeum mellett, feltételezem, nem hiába. Mindenki kell valakinek...

Gyakran ácsorog a múzeum sarkánál egy szakállas, dundi, és egyáltalán nem roma fiatalember. Kíváncsi lennék, mi okból, mert nem futtatónak tűnik, inkább olyan, mint aki éppen akkor tért haza a munkából. Talán lányokra vár, amikor épp nem talál ott senkit. Ha arra megyek, mintha mindig méregetne a szemével, úgyhogy már fényes nappal is félve sétálok arra. Tegnap reggel láttam az utca elején, ahol szintén szoktak lányok lófrálni bizonyos célzattal, úgyhogy ő talán egy "törzsvásárló" lehet.

Ugorjuk át az Illés utcát, a következő testhölgy alanyunk a Kálvária tér csillaga. Szintén nem tizenéves, inkább harmincas, viszont sűrű barna haja van, ami jó is, mert azt az arcot ellensúlyoznia kell valaminek. Az ő műszakja napközben tart, és kb. akkor ér véget, amikor én is hazafelé tartok. Hazafelé tehát nagy valószínűséggel belebotlok, ahogy a Kálvária téren ácsorog. Hogy ez megéri-e, nem tudom, ha ilyen gyakran van ott helyben, nem mehet túl jól az üzlet. De valamiért ott áll mégis, néha tehát biztos akad valaki a horogra.

Ráakadt bizony a taxis is, aki két roma lányból választotta ki az egyiket a munkahelyem előtt.
Éppen hazafelé indultam délután, és ahogy kinyitottam az "irodaház" ajtaját, a következő jelenet játszódott le a szemem előtt.
Két (számomra kissé hasonló) roma lány ácsorgott a lépcsőnk előtt. Sok ilyet látni, hisz a lányok általában nem dolgoznak, nem tanulnak, ráérnek tehát.
Az átutazó nem gondolná, hogy ribik, inkább csak bandáznak, várnak valakire, stb. De én úgy látom, itt ez a határ nem különül el ilyen élesen, hogy ki ribi, és ki nem. Ha nincs pénz, keresnek az utcán. Ezalatt persze nem az aprók összeszedését kell érteni a földről :D
Jött egy taxis, egyik céghez sem tartozó magánvállalkozó, kissé leharcolt autóval. Lelassított a zebránál, de nem azért, hogy átengedje a járókelőket. (Az itt egyébként sem szokás, múltkor majdnem elütöttek ezen a zebrán, és a sofőr hölgy magából kikelve ordított, amiért át mertem menni előtte, a ZEBRÁN. Bocsánat...)
Szóval a taxis intett az egyik lánynak, hogy menjen. A csajok nem értették, melyikükről van szó, így a taxis kikiabált a kocsi ablakán, hogy "Te, te, igen", rámutatva az egyikükre. És a csaj már futott is, hogy bepattanjon az autóba, meg máshová is, de erre már nem szeretnék gondolni.

Az viszont akaratlanul is eszembe jutott, hogy néha világrengető pillanatomban én is beszálltam egyik-másik taxiba, hogy hazavigyen az irodakulcsomért. Még jó, hogy nevenincs taxikba nem szálltam be soha, csak ismert cégek autóiba, akik szerencsére tényleg taxisok voltak, és nem hölgyek után ácsingózó férfiak. Remélem, a taxitársaságok logói az autókon valamiféle garanciát jelentenek, de ezután kétszer is meggondolom, hogy hazaugrom-e taxival.

A következőben bemutatott szőke szereplőnkről már meséltem korábban. Ez a lány a leghelyesebb és a legkacérabb, ha az Illés utca környéki kínálatot nézzük. Mosolyogva integet az autósoknak, és mutogatja, amije van. Ennek a bejegyzésnek ő volt az alanya. A szőke csaj mostanában a Füvészkert környékén ácsorog. Ez talán valami előrelépést jelenthet a számára, ki tudja. Mindenesetre ő komolyan űzi a szakmáját, és teszi a dolgát. Pontosabban, ami a kliensfogást illeti, a többiről hálIstennek nincsenek információim.

Talán tőle tanult a kevésbé szép fekete hajú csillag, aki a munkahelyem előtti kereszteződésben integetett tegnap az autósoknak. Öltözéke inkább sportos volt, de tevékenysége egyértelmű: a járda helyett az úttesten intett az autósoknak: jöjjenek. Nem, nem forgalmat akart irányítani. Forgalmat akart generálni, sajátot méghozzá. 

2012. március 7., szerda

Értéktelen értékek


Van az úgy, hogy az ember megérez dolgokat. Sokat járt a fejemben, hogy errefelé nem árt, ha az ember vigyáz az értékeire. Ugye nem kell ragoznom, hogy miért...

Pont ezekben a napokban kaptam egy e-mailt, hogy kereszttesómat kirabolták itt a kerületben. 
A bicikliről szállt le, amikor letépték a táskáját (amilyen arccal közeledett felé a fiú, örült, hogy őt magát nem bántották). A táskában természetesen benne voltak az iratai, a pénze, a bankkártyája, a telefonja, és a kis "kincsei", amik mások számára értéktelenek, de neki nagyon értékesek voltak. 

Az a legszomorúbb az egészben, hogy 1) mások megdolgoznak ezekért az értékekért, egyesek pedig simán elveszik azt, amire mások keresték meg a pénzt, méghozzá olyan személyek veszik el, akiknek fogalma sincs, mi az a munka (nemsokára leírom azt is, hogy miért mondom ezt). No de ez a társadalom alapvető és ősidők óta fennálló problémája. 2) A rablók kiveszik a pénzt, esetleg eladják a telefont, de a többi kis kincset, amik számukra értéktelenek, egyszerűen kidobják, vagy lepottyantják az utcán. 
Úgy, mint ezt a képen látható táskát, amiről úgy sejtem, ugyanilyen módon került a Kálvária térre, a buszmegállóba. Mellette összetépett hivatalos levelek voltak, de egyébként is mindig ennyi a szemét az utcán, mint ahogy kicsit a fotón is látszik, akárhogy is próbálnak takarítani nap mint nap a rendesebb lakók és a közterületesek.


Igen, biztosan azt mondja a kedves olvasó, hogy bizonyára valamiféle rasszizmus van bennem, azért írok ilyeneket, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, mi a munka. Kérem szépen, nem ezért írom. 
Reggelente figyelem az embereket a Kálvária tér és az Illés utca környékén. Nem tudom, hogy mondhatnám másképp, de "ők" nem járnak dolgozni. Alig találkozom olyan emberrel, aki hozzám hasonlóan munkába siet.
Maximum a gyerekeket viszik az óvodába, legtöbbször szabadidőruhában, azaz valószínűsíthető, hogy nem dolgozni mennek utána. 
Hogy ez kinek a hibája, abba ne menjünk bele, a fentieket nem is kritikának szánom, egyszerűen csak szomorú ténymegállapítás. 
A kivételt is meg kell itt említenem, ugyanis elég sok lány "áll készen a munkára" reggelente az utcán, várva az aktuális kuncsaftokat, és a közelükben ott találhatóak az őket futtató srácok is. Ha ez is munkának számít, akkor hazudtam a fent leírtakban, hogy csak mi igyekszünk dolgozni. 

Meg kell említenem, hogy a kerületi önkormányzat próbál tenni valamit a helyzet ellen, erről fog szólni a következő bejegyzés.