Aki olvasta a blogot, nem lepodik meg, hogy Budapest nem volt a szivem csucske.
Vasarnap este Budan autozva ismet radobbentem, hogy ennek reszben az volt az oka,hogy nem eppen a jobb kornyekeken mozogtam. De csak reszben...
Ugyhogy "elhagyom a varost, ahol elek", es szombaton a Balatonra koltozom.
Ez az utolso hetem itt, de meg erre az egy hetre se szivesen jottem vissza. Eszembe jutott az Illes utca tarsadalma, a koszos kornyek, es egy sejtem se kivant itt lenni ujra.
Azert a tegnap delutanomat elmeselem, mint utolso tipikus Illes utcai hazautat.
Szakadt az eso, en meg ket het szabadsag utan el is felejtettem, hogy kell feloltozni, ha az ember az Illes utcaban jar dolgozni. Hat, nem abba a lenge kis semmi felsobe, amiben tegnap voltak. Persze igy, hogy zuhogott az eso,meg jobban megneztek.
De volt nalam aluloltozottebb csaj. Egy nyari ruhaban szo szerint didergett kinn allva az esoben. Egy haztombbel arrebb a teto alatt is allhatott volna, ha csak var valakire, de nyilvanvaloan nem ezert volt ott. Es ahogy raneztem, nagyon megsajnaltam, h ilyen elete van. Nem eleg, hogy aruba kell bocsatania a testet, de nyilvan nem onszantabol, meg a zuhogo esoben is kinn kell allnia az utcan :(
Tegnap osszefutottam a rovid haju, fogatlan ribi-nenivel is. Neki jo kedve volt, lehet, hogy a rossz ido ellenere is sikerult "uzletet kotnie". Vagy pont azert.
Mivel ennyire aluloltoztem az idojarashoz kepest (is), kenytelen voltam beallni a buszmegalloba, ahol ismet erdekes tarsasagban volt reszem. Eloszor is a buszra varok tanui lehettek egy hajlektalan szerelemnek. Sajnos nagyon koszos pat volt, nem tudom szebben megfogalmazni. Korosztaly 40-50 korul, de a homelessek szegenyek helyzetukbol fakadoan mindig idosebbnek latszanak, mint valojaban.
A ferfi roma szarmazasu, a holgy festett voros (es zsiros) haju, szeplos tipus. Egymast atolelve ultek a buszmegallo padjan, tenyleg nagyon piszkosan. Semmi kedvem arra gondolni, hogy sokszor ultem le en is erre a padra,amikor faradt voltam delutan. Es csak oleltek es csokoltak egymast, es persze reszegek voltak. Menekul a valosagtol a hajlektalan, amikor iszik, de lam, a szerelem minden tarsadalmi retegben jelen van. Jut ra energia es kedv es igeny akkor is, ha az ember az utcan el.
A buszmegalloban allt egy masik "par" is, roma fiatalok. Vagyis csak a lany akarta, hogy egy par legyenek, simogatta a fiut, aki meg ranezni is alig mert a csajra, es semmit sem viszonozott. Latszolag a sracnak nem jott be a helyzet, pedig nagyon helyes, babaarcu lany volt.
Szinte vegig a lany beszelt.
- Fazol? Melegitelek. Hallottad, hogy elhagytam a telefonomat g*ci? Bizony. Vagyis elloptak. Kiraly vagyok mi? Halloood, ki van szivva a nyakad? Nem semmi vagy, volt kinn csajod? Nyaron en is kiszivtam az egyik sracnak, akivel jartam, mindket oldalon.
Es csak csicsergett tovabb, majd a homelessekre nezett, s azt mondta: ez hianyzott Neked kulfoldon, mi?
A srac pedig csak annyit mondott: kulfoldon ilyet nem latsz.
Lehet, hogy szakmai artalom, de szeretem nezni az embereket, erdekelnek. Multkor is egy furcsa parosba botlottam reggel munkaba menet.
A srac odament a lanyhoz, elvette tole a szatyrat, es elkezdett mellette setalni. Azt hittem, egyutt szalltak le a buszrol, de a csaj kiabalni kezdett:
- Te mit keresel itt? Miert jottel utanam?
A csavo meg vedekezett, hogy csak a kornyeken jart, de egyertelmu volt a parbeszedbol, h gyakorlatilag koveti a lanyt, es orulten feltekeny. Szornyu lehet igy elni.
A buszra felszallva sem volt kellemesebb a tarsasag. Ismet kifogtam egy bamulos lepukkant pasit. Sebaj, nem nezek oda. De sajnos a fulemet nem tudtam befogni, es hallottam egy nenit, aki mintha imat mormolna hangosan. Odaneztem, de elsore csak egy kedves arcu nenit lattam. De ahogy jobban megneztem, eszrevettem, h magaban beszel hangosan, meghozza ugy, h kozben nem nyitja ki a szajat, mintha szajzarat kapott volna! Es csak mondta es mondta... Vagyis, mormolta.
Valahogy ijeszto volt. Nem maga a neni, hanem az, hogy Pesten nem tudok ugy felszallni egy tomegkozlekedesi eszkozre, hogy ke botlanek ilyen fura alakokba. Es a busz valahogy sosem akart hazaerni, mert szornyu dugo volt a csatornazasi munkalatok miatt. Legszivesebben utkozben megnyomtam volna a veszjelzot, h alljanak meg es engedjenek ki, gyalog megyek, de mar igy is nagyon megaztam. Szinte a panik kapott el, h ott kell lennem azon a buszon, es azt hiszem megertem, aki itt panikbeteg lesz Budapesten, vagy klausztrofobias, stb.
Becsuktam a szemem, es elkepzeltem, hogy videken vagyok. Mostanaban nehezen megy ez a fajta almodozas, pedig gyerekkoromban profi voltam benne. De most kicsit sikerult. Hamar felebredtem az alomvilagbol, amikor a buszrol leszallva a boltosno elottem adott enyhe jelzest egy masik vasarlonak, h ne vegyen inkabb a sutemenybol. Nyilvanvaloan ismertek egymast. Nekem azert eladta a pizzas csigat, de orulok, hogy nem edesseget kivantam. Vagyom a kis videki boltunkba, ahol mar en is ismerem az eladokat, es tudni fogom, melyik aru hol helyezkedik el a polcokon, es beszelgetni lehet a boltosnenikkel.
Neksokara ott leszek, videken, friss levegon.
