Tegnap az Auróra utcai orvosi rendelőbe mentem, gyalog. Merész vállalkozás. Itt tényleg lépten-nyomon nyomort lát az ember, vagy olyat, ami számára idegen. De azoknak, akik itt élnek, ez a kőkemény valóság. A táv kb.15 perces, ennyi idő alatt láttam az alábbiakat.
1) Még az Illés utcában a szemem láttára vittek el egy csajt a rendőrök. Nos ha arról álmodozott merész álmaiban, hogy két rendőrpasi kísérgeti, majd beülteti egy rendőrautóba, akkor ez bejött, de lám-lám, vigyázz mit kívánsz, mert megvalósul :)) Ezek bizony nem chipendale-fiúk voltak, és szerintem nem is a jópasi-fajtából való rendőrök (bár fene se tudja, mert nem nagyon néztem meg, inkább a csajt és a szitut kémleltem). De még bilincselés se volt, hogy majdan a börtönben valami vadról álmodozhasson. Hogy miért a letartóztatás, az nem derült ki, de olyan széles skálán nem mozognak a lehetőségek egy hölgy esetében, ERREFELÉ :P
2) A Kálvária téren a szokásos ribi ácsorgott "páciensekre" várva. Egyszer majd mesélek róla. Hogy lehet, hogy minden nap, mindig ott van? Akkor mi ebben az üzlet? Ha sosincs távol, azt jelenti, meló sincs. Az éhenhaláshoz is kevés.
3) A Dankó utca, na arról külön lehetne egy blogot vezetni, bár azonos témában. A nyomor megdöbbentő. Pedig itt is van újépítésű társasház, de higgyétek el, ez semmit sem jelent. Ugyanazok az emberek lakják, mint a régieket. Már a bejáratot is hatalmas rács védi, a kapucsengő alig működik... A sajátjaik elől kell megvédeniük magukat. A szomszédban egy kisbolt, az Illés utcaihoz hasonló, csak itt még nagyobb a tömeg, akik számára a bolt a kocsma, a segély pedig az italravaló. Kosz és a lomtalanításból maradt hulladékok mindenütt.
4) Az egyik lépcsőházban láthatóan valaki kidobta a taccsot. Fel nem takarítja senki, pedig napközben van, délután négy óra. A szemben lévő épület jobb állapotú: frissen NEONZÖLDRE festett homlokzat.
5) A rémes lépcsőház mellett található az Oltalom Karitatív Egyesület egyik helyszíne. Van kin segíteni az tény, már ha lehet... Múltkor ide embertömegek vonultak a járdán, kettesével. Mindenki lerozzant ruhákban, koszos szedett-vedett csomagokkal. Rengetegen voltak, csak ámultam, olyan volt, mint egy munkatáborból megkínzottan érkezett sereg. Itt mindig megrendítő kép fogad, most hogy nem a tömeget láttam, észrevehettem a helyet, aminek a neve valami kávézó a nemtudomhány kutyához. Az egész hely szélessége 1,5 méter lehet, kopott padlóval, kávézóra semmi nem emlékeztet azon kívül, h asztalok és székek vannak. Az egész hely dugig, megfakult, fájdalmas arcokkal. Kávét mondjuk senki előtt nem láttam. Az Oltalom Egyesületnek a Dankó utca a székhelye, fő profiljuk a hajléktalanok ellátása.
6) Mellette található a református főiskola egyik kis épülete, a szociális szakok képzésének színtere. Tökéletes helyszín. Aki minden héten, minden nap idejár, és nem gondolja meg magát, sőt még lelkesen is tanul, az tényleg megérdemli a szociális diplomát. Nekem könnyű volt, egy édes városban, egy szép főiskolán.
7) A Dankó utca végén elhagyott épületek lépcsőin hajléktalanok ülnek. Vizeletszag mindenütt, bár a múltkor füvescigi szagát éreztem. Nem feltételezem, hogy hajléktalanként bármelyiküknek erre lenne pénze, talán egy csikket talált valamelyik, mert mindig csikkeket szívnak.
8) A Mátyás téri park még szép is lehetne, de a fűben mindig alszik valaki. Na nem olyan Central Park-os feelingben természetesen, hogy piknikpléd, mellette kosárka, és elaludtunk a délutáni napfényben. Az egy másik világ. Múltkor egy hajléktalan aludt itt, az kevésbé volt meglepő, mint a mostani, jólszituáltnak látszó, munkaruhában lévő férfi. Mellette sör, szerintem már csak ráadás volt a többi adag alkoholra, és kiütötte magát.
9) A Nagy Fuvaros utcában a 99-es busz megállója szintén mindig érdekes helyszín. Most 3 roma srác verekedett. Látszólag viccből, de nem volt az olyan light-os, és rejtett indulat sütött a szemükből. Nem lett volna teljes a kép egy sivítozó roma csaj nélkül. Mindenki őket nézte, köztük az utcában lévő étkezdések. Bocsánat a nagyképűségért, de nem nagyon vennék itt ételt...
10) A legmegrendítőbb a József utcában zajló párbeszéd volt anya és kisfia között. Az anya egy átlagosnak mondható roma hölgy, 30-35 év körüli, rendesen felöltözve. A kisfiú helyes, 3-4 év között, még sejpít.
Kisfiú: - Anya, hol van most az Apa? Iszik valahol?
Anyuka: - Nem. De nem tudom, hogy hol van.
Kisfiú: - Anya, de haragszol az Apára?
Anyuka: - Nem, nem haragszom
K: - De igen. Mérges vagy rá, mert ivott.
A: - Ááá, hmm.
K: - De mit ivott az apaaa??
A: - Nem tudom, kisfiam.
K: - Bort ivott, azért utálod? Meg sört?
A: - Nem, nem tudom.
K: - Utálod ugye??
Anyuka próbált nem szomorú lenni, látszólag már volt is benne gyakorlata. De a kisfiú teljes mértékben átlátott már a szitán, és pontosan értette, mi a családi dörgés. Nyilvánvalóan ezer veszekedést hallgathatott otthon végig az alkoholmámortól heves apa, és a dühös anya között.
Mindezt nem hallották az egyik ablakmélyedésben ülő, vadul felöltözött tizenévesek. Egy fiú és egy lány, láthatóan kerestek egy helyet, ahol őrült zenét hallgathatnak szülői felügyelet nélkül, és cigizni is szabad. József utca, Józsefváros. Itt nem tűnik fel.
1) Még az Illés utcában a szemem láttára vittek el egy csajt a rendőrök. Nos ha arról álmodozott merész álmaiban, hogy két rendőrpasi kísérgeti, majd beülteti egy rendőrautóba, akkor ez bejött, de lám-lám, vigyázz mit kívánsz, mert megvalósul :)) Ezek bizony nem chipendale-fiúk voltak, és szerintem nem is a jópasi-fajtából való rendőrök (bár fene se tudja, mert nem nagyon néztem meg, inkább a csajt és a szitut kémleltem). De még bilincselés se volt, hogy majdan a börtönben valami vadról álmodozhasson. Hogy miért a letartóztatás, az nem derült ki, de olyan széles skálán nem mozognak a lehetőségek egy hölgy esetében, ERREFELÉ :P
2) A Kálvária téren a szokásos ribi ácsorgott "páciensekre" várva. Egyszer majd mesélek róla. Hogy lehet, hogy minden nap, mindig ott van? Akkor mi ebben az üzlet? Ha sosincs távol, azt jelenti, meló sincs. Az éhenhaláshoz is kevés.
3) A Dankó utca, na arról külön lehetne egy blogot vezetni, bár azonos témában. A nyomor megdöbbentő. Pedig itt is van újépítésű társasház, de higgyétek el, ez semmit sem jelent. Ugyanazok az emberek lakják, mint a régieket. Már a bejáratot is hatalmas rács védi, a kapucsengő alig működik... A sajátjaik elől kell megvédeniük magukat. A szomszédban egy kisbolt, az Illés utcaihoz hasonló, csak itt még nagyobb a tömeg, akik számára a bolt a kocsma, a segély pedig az italravaló. Kosz és a lomtalanításból maradt hulladékok mindenütt.
4) Az egyik lépcsőházban láthatóan valaki kidobta a taccsot. Fel nem takarítja senki, pedig napközben van, délután négy óra. A szemben lévő épület jobb állapotú: frissen NEONZÖLDRE festett homlokzat.
5) A rémes lépcsőház mellett található az Oltalom Karitatív Egyesület egyik helyszíne. Van kin segíteni az tény, már ha lehet... Múltkor ide embertömegek vonultak a járdán, kettesével. Mindenki lerozzant ruhákban, koszos szedett-vedett csomagokkal. Rengetegen voltak, csak ámultam, olyan volt, mint egy munkatáborból megkínzottan érkezett sereg. Itt mindig megrendítő kép fogad, most hogy nem a tömeget láttam, észrevehettem a helyet, aminek a neve valami kávézó a nemtudomhány kutyához. Az egész hely szélessége 1,5 méter lehet, kopott padlóval, kávézóra semmi nem emlékeztet azon kívül, h asztalok és székek vannak. Az egész hely dugig, megfakult, fájdalmas arcokkal. Kávét mondjuk senki előtt nem láttam. Az Oltalom Egyesületnek a Dankó utca a székhelye, fő profiljuk a hajléktalanok ellátása.
6) Mellette található a református főiskola egyik kis épülete, a szociális szakok képzésének színtere. Tökéletes helyszín. Aki minden héten, minden nap idejár, és nem gondolja meg magát, sőt még lelkesen is tanul, az tényleg megérdemli a szociális diplomát. Nekem könnyű volt, egy édes városban, egy szép főiskolán.
7) A Dankó utca végén elhagyott épületek lépcsőin hajléktalanok ülnek. Vizeletszag mindenütt, bár a múltkor füvescigi szagát éreztem. Nem feltételezem, hogy hajléktalanként bármelyiküknek erre lenne pénze, talán egy csikket talált valamelyik, mert mindig csikkeket szívnak.
8) A Mátyás téri park még szép is lehetne, de a fűben mindig alszik valaki. Na nem olyan Central Park-os feelingben természetesen, hogy piknikpléd, mellette kosárka, és elaludtunk a délutáni napfényben. Az egy másik világ. Múltkor egy hajléktalan aludt itt, az kevésbé volt meglepő, mint a mostani, jólszituáltnak látszó, munkaruhában lévő férfi. Mellette sör, szerintem már csak ráadás volt a többi adag alkoholra, és kiütötte magát.
9) A Nagy Fuvaros utcában a 99-es busz megállója szintén mindig érdekes helyszín. Most 3 roma srác verekedett. Látszólag viccből, de nem volt az olyan light-os, és rejtett indulat sütött a szemükből. Nem lett volna teljes a kép egy sivítozó roma csaj nélkül. Mindenki őket nézte, köztük az utcában lévő étkezdések. Bocsánat a nagyképűségért, de nem nagyon vennék itt ételt...
10) A legmegrendítőbb a József utcában zajló párbeszéd volt anya és kisfia között. Az anya egy átlagosnak mondható roma hölgy, 30-35 év körüli, rendesen felöltözve. A kisfiú helyes, 3-4 év között, még sejpít.
Kisfiú: - Anya, hol van most az Apa? Iszik valahol?
Anyuka: - Nem. De nem tudom, hogy hol van.
Kisfiú: - Anya, de haragszol az Apára?
Anyuka: - Nem, nem haragszom
K: - De igen. Mérges vagy rá, mert ivott.
A: - Ááá, hmm.
K: - De mit ivott az apaaa??
A: - Nem tudom, kisfiam.
K: - Bort ivott, azért utálod? Meg sört?
A: - Nem, nem tudom.
K: - Utálod ugye??
Anyuka próbált nem szomorú lenni, látszólag már volt is benne gyakorlata. De a kisfiú teljes mértékben átlátott már a szitán, és pontosan értette, mi a családi dörgés. Nyilvánvalóan ezer veszekedést hallgathatott otthon végig az alkoholmámortól heves apa, és a dühös anya között.
Mindezt nem hallották az egyik ablakmélyedésben ülő, vadul felöltözött tizenévesek. Egy fiú és egy lány, láthatóan kerestek egy helyet, ahol őrült zenét hallgathatnak szülői felügyelet nélkül, és cigizni is szabad. József utca, Józsefváros. Itt nem tűnik fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése