... hogy hahó furcsa/hülye/hadneragozzammilyen emberek, itt vagyok??
Úgy tűnik, mert mindig megtalálnak. Jogos az is, hogy az életterükben mozgom, nincs nehéz dolguk.
Alábbiakban az elmúlt hét blogtémába vágó eseményei random módon összefoglalva, és a teljesség igénye nélkül.
Kezdjük azzal, amit még a facebook-ra is kiírtam, hogy úgy látszik, a nyóckerben olyan kéregetés dívik, hogy ha nem adsz, elküldenek a nénikédbe (hogy a moderált változattal fogalmazzak).
/Bocsánat, de az alábbiakban csak ritka ékezetekkel, nem azért, mert nem tudok helyesen írni :), csak a billentyűzet adottságai miatt./
Szoval az tortent, hogy a Kalvin teren haladtam hazafele, ahol egy kisse talan reszeg keregeto az utca kozepen az emberek orra ala tolta a poharat, amibe penzt vart. Majd ha nem adtak, felhangosan elkuldte oket khmm... Melegebb eghajlatra, csunya szavakkal. Mar akkor meglepodtem: ez milyen keregetesi modszer? De ez meg a szolidabb verzio volt.
Az Ulloi uton keregeto hajlektalan a szokasos ujsagot (FN - Fedél Nélkül) probalta arulni. Hozzateszem nem tudom, hogy ez az ujsag valoban letezik-e meg, s ha igen, akkor mit irnak benne mostansag, mert en nem nagyon talalkozom olyan hajlektalannal, aki VALOBAN az ujsagot arulja, es annak eladasabol probalna penzt szerezni. Valami regi es gyűrött-kopott peldany van naluk, becsomagolva, mint egyfajta igazolvany, hogy ők tenyleg hajlektalanok.
Szoval a keregeto ferfi is egy ilyen peldannyal allt az Ulloi ut sarkan. Raneztem es siettem tovabb, mar vartak ram valahol. Amugy is meguntam, hogy minden keregetonek egyenkent mondogassam, hogy sajnalom, sajnalom... Mert akkor rojtosra jarathatnam a szam, annyian vannak mar (ami persze nem csak az ő hibajuk, sajnos). Es azt is abbahagytam mar, hogy adjak nekik. Regebben meg megtettem, de becsömörlöttem. Annyian vannak, az egesz fizetesemet elkölthetnem erre, aztan meg tudom, hogy italra költik, de epp eleget tapasztaltam mar a borgőzös műsorukbol a villamoson, elment a kedvem attol, hogy ezt finanszirozzam. Inkabb adok a szepen zeneloknek, akik legalabb feldobjak a borzalmas aluljarok hangulatat.
Na szoval, az Ulloi uton allo keregeto ferfi keresere nem valaszoltam a fenti okokbol, csak tovasiettem. Erre utanam kiabalt, mint ferfi a nőnek ugye, kedvesen :P, hogy "Legalább válaszolj, a k**va anyádat!" No, erre aztan mar ideges lettem. Azt hiszem, nem en tehetek az ő helyzeterol, es nincs joga, hogy ilyeneket mondjon. Tudom en, hogy mashoz meg lenne jtoga, de helyzetebol fakadoan nem elhet vele. De ez akkor sem az en hibam, es megmondom oszintem, nem epp szocialpedagogus modjara valaszoltam. Sajnos rossz hatassal van ram a sok negativ inger, mert emelkedett hangeros, nem kedves valasz volt. Nem jellemzo ram, de ez tulzas volt.
Egy masik sztori a korabbi bejegyzeseimhez kapcsolodik. Egyik nap jovok ki a munkahelyemrol, az epulet elott var ram a Kedvesem. Latom, nincs jo hangulatban. Varnia kellett ram öt percet, ami nem nagy ujdonsag, a munka ilyen, nem lehet mindig az oramutato adott allasakor eldobni a tollat, de en meg igy is a szerencsesek koze tartozom ebbol a szempontbol. Mashol varni öt percet nem nagy esemeny. Sajnos az Illes utca mas. Ez idő alatt a paromat megkornyekezte egy ribi (atyaeg, van erre valami szolidabb kifejezes...?). Kedvesem persze nem kért belole. De a hölgy ennek ellenere sem tagitott, ott acsorgott mellette egy ideig. Ennek az a veszelye, hogy ha epp jonnek a rendorok, akkor konnyen felreerthetik a helyzetet. Es hat egyebkent se kivan maganak ilyen tarsasagot a pasim, mint ezek a lanyok.
Amint a hölgyike arrebb ment, odament egy srac. Megkerte a paromat, hogy had ejtsen meg egy telefont a mobiljarol. Mondanom sem kell, termeszetesen ezt nem engedte meg, veszelyes is lett volna. Jah es az Illes utcaban kb. harom utcai telefonkeszulek mukodik, ebbol az egyik a munkahelyemmel szemben, ahol a parom vart ram...
Tehat a fentiek 5, azaz öt perc leforgasa alatt... Feelin' good...
Eddig legalabb a Kalvin kozeli alberletemre azt mondtam, hogy bar ez is nyolcker, de ez mar jobb kornyek. Okay, az Illes utcanal jobb, tenyleg. De azert mostanaban itt is tortenik egy-ket "kedvesseg".
Valamelyik nap munkasok alltak a lepcsohaz mellett. Elmentem mellettuk, s az egyik szinte a fulembe kiabalt: "Uuugy nyalnék!!!" Majd a hatasszunet utan hozzatette: nincs itt egy jooo fagylaltozo, hogy nyalhassak...? Vaaaa, fuj! Es persze jot rohogtek a kedves munkatarsaval. Nekem nem volt kedvem nevetni, es egy pillanatra Angliaba kivankoztam a korabban mar emlitettek miatt: ott ha a munkasok nagyon csinosnak is talalnak, csak annyit mondanak, lovely weather today... Ugye, milyen uriemberek?
A szalmakalapos ficko is uriember akart lenni ma a Kalvin teri zebranal. Mondjuk nem is magyar volt, viszont reszeg, zavaro, es levakarhatatlan. Ugy allt meg mellettem a piros lampanal, hogy szinte az arcomba maszott. (Erre en kulonosen erzekeny vagyok, es meg is erzem, ha egy idegen valami celzo szandekkal tulsagosan belemaszik az aurámba, amiota elkapott egy pasi a regi alberletem elott.) Felig magyarul, felig angolul probalkozott. Eloszor csak magát ajanlotta, akkor meg semmilyen nyelven, csak kérdőn hümmögött. Aztan meg segiteni akart huzni a borondomet, es rengetegszer megbizonyosodni rola, hogy biztos ne segitsen-e. Koszontem szepen, magyarul es angolul is mondtam, hogy biztos nem kérek a segitsegbol, de nehezen akarta felfogni.
A Kalvin teri zebranal nyáresti tömeg volt. Tehat komolyan kerdezem, miert pont engem szurnak ki ezek az emberek? Nem vagyok olyan kis nyamvadt tipus, aki tipikus aldozat, de akkor miert? Ram van irva, hogy bloganyagot kérek szolgaltatni...? :) Nos, ha ezen mulik, koszonom, de inkabb nem irnek blogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése