gitáros filozófus

Kornis Mihályt tegnap kigombolt ingben láttam megérkezni az Uránia Mozi elé. Érdekes kontraszt volt a bejárat előtt leterített vörös szőnyeggel a kék nagykockás, kigombolt ingjével, és az el nem takart fekete mellszőrzettel. Talán furcsállottam volna a dolgot, ha 1) nem a VIII. kerületben vagyunk 2) ha nem ismertem volna fel Kornis urat 3) ha nem lett volna ilyen vidám. De az egész lénye nevetett! Talán a felesége volt, akivel érkezett, egy szintén kedves, vidám nő. Szóval Kornis úr ebben az öltözékben is pozitív energiát sugárzott magából. Az ő weboldalán jelenik meg a kezdőlapon hatalmas betűkkel, hogy
"Minden ember abszolút kivétel".

El lehet gondolkodni ezen a mondaton, de egy biztos: a mai blogbejegyzés alanya is egy ilyen "abszolút kivétel" volt. Kalandom helyszíne ismét a Koszorú utcai buszmegálló, a főszereplő pedig egy lepattant öltözékű, foghíjas férfi. Korát nehéz megítélni, a nem pont ideális életkörülmények öregítik az embert, de 40 év körüli lehetett. Fekete, hosszú hullámos haját lófarokba fogta, bár oldalt kicsit rövidebbre volt hagyva, amolyan macsós változatban.
Az előttem buszra pattanó srácnak cigarettát ajánlgatott. Ott sodorta, helyben. Már csak ezért is kivétel, itt az emberek kéregetni szoktak, nem ajánlgatni. A srác köszönte de nem kérte, majd felpattant a 83-as járatra.
Én még vártam a következő buszt, így (talán az italtól) vidám hangulatban lévő macsónk velem is szóba elegyedett.
Kedvesen és tisztelettudóan üdvözölt, majd közölte, hogy reméli, jó kedvem van és boldog vagyok.
Még ilyet! Manapság magukba fordulnak az emberek, és cseppet se foglalkoznak idegenek boldogságával.
Alapesetben a pestiek ilyenkor oldanak kereket, arrébb állnak, elsétálnak, stb., de én, a naiv vidéki meg mosolygok és válaszolok. Néha vicces sztorik kerekednek (mint ma), és néha inkább taszítóak (lsd. Vén kujon bejegyzés).
Szóval mosolyogtam és mondtam az indiánhajúnak, hogy köszönöm, minden rendben.
Erre így folytatta: "Csinálnék neked egy dalt, ha itt lenne a gitárom."
Azon gondolkodtam, külföldi-e, hogy nem tudja magyarul kifejezni, hogy játszana nekem egy dalt, vagy tényleg egy számot akar írni? :) De nem tűnt külföldinek.
- Dehát nincs itt a gitár, másképp alakult. - folytatta. - Remélem, tényleg boldog. Amilyen szép, megérdemli... Legyen boldog, komolyan, mert csak egy életünk van.
- Tényleg? - kérdeztem vissza. Ez igazán kár.
(Épp ma jutottunk arra a következtetésre a kedvesemmel, hogy következő életünkben kavicsok lennénk egymás mellett a tengerparton. Nem rovarok, mert "a humanizmust hírből sem ismeri a rovarvilág". Szóval a kavicsos-világítótorony-nézős álmodozás után pont közli velem egy lepattant pasi, hogy nincs reinkarnáció. Na nem ezekkel a szavakkal. Igazán kár.)
- Tényleg nincs. Csak egy élet van, nincs tovább! Fizikai képtelenség!! Most legyen boldog! - mondta, miközben a sodort cigarettával hadonászott, és enyhe alkoholszagot árasztott. Felszálltam a buszra, és még kacsintott egyet, majd a kezével okét mutatott.
A 9-esen mindenki engem nézett, hogy mit kommunikálok egy furán kinéző alakkal.
Igen, furcsa volt. Alkoholista. Marginalizálódott. De lehet, hogy még így is kedvesebb, mint egy-két jólszituált utas a buszon.
Jövő héten kölcsönzök is valami könyvet a flow-irányzatról, ha most kell boldognak lenni, de azért meghagyom magunknak a kavicsos álmot. Ki tudja.

Műveletlen Szonja

A pasim fél órát röhögött a Vörös Szonjás sztorin, és már tényleg elképzeltem, hogy ez a vörösszonja valami 70A-s melltartót hordó pornósztár hullámos vörös hajjal.

De szerencsére nem, szerencsétlenségemre viszont kiderült, hogy én vagyok műveletlen, és egy nyóckeri bolond okosabb nálam, tekintve hogy a Vörös Szonja egy rendes, létező film a '80-as évek stílusában. Íme:
http://www.filmkatalogus.hu/Voros-Szonja--f4958

Mentségemre szóljon nem nézek ilyen típusú filmeket, és apró gyermeknek számítottam a film megjelenésekor.
Továbbá hiába próbálom megtalálni a hasonlóságot Red Sonja és közöttem, sajnos a javára dőlt el az arány, de így legalább a bók tényleg bók volt, ha leszámítjuk a szexuális testváladékokra vonatkozó szövegkörnyezetet.
Sőt, ha Vörös Szonja pasija Arnold Svájcinéger (így mondtam gyerekkoromban, köszi Apu a jó leckét... :)), akkor  köszidenem. Arnold nem tetszik még a 80-as évek mivoltjában sem, most aztán meg végképp nem, hogy kiderült, mekkora kujon. 

Speed

Van egy dolog, amit irigylek az itteni lányoktól. Nem a munkájukat - az nincs nekik. Nem is a magánéletüket - az rendezetlen (hogy csak így egy szóban próbáljam megfogalmazni). Nem is a ruhatárukat - az túl kirívó. Tudtátok, hogy állítólag azért kedvelik a romák az élénk színeket, mert a szemben lévő receptoraik fejletlenebb, így kevésbé látják a színeket? :) Szerintem érdekes az eredeti roma kultúra, sajnos hagyományos értelemben vett kultúráról már szó sincs a nyolckerben.
Szóval amit irigylek - az a hajuk. A legtöbbjük erős és dús hajkoronával rendelkezik (a higiénia témát most hagyjuk). Az én kis csomónyi hajamhoz képest nekik tízszer annyi és százszor olyan erős hajuk van.
Egy ilyen szép hajkoronával rendelkező hölgy volt mai történetünk egyik főszereplője. Mindjárt elmesélem, de előbb a körítés.

Szociálpedagógusi tanulmányaim alatt több drogrehabilitációs intézményben is voltam gyakorlaton. Az egyik a Szigony utcában van, közel a Koszorú utcához. Akkor csak lelibbentem a metróról és már ott is voltam, a környékből csak annyi tűnt fel, hogy közműfelújítás van. Ma már máshogy nézem a körzetet, és megértettem, hogy nem véletlenül van ott ez a drogfüggők számára fenntartott klassz kis intézmény, ahol...
A már emlegetett injekcióstűk tanúskodnak arról, hogy errefelé nem kispályáznak a droghasználattal.
Ma a Koszorú utcai megállóban nem direkt kihallott beszélgetés is erre utal.

Belibbent egy hölgy a megállóba, a már emlegetett dús hajkoronával. Mindkettőnknek szőkére melírozott hullámos haja van, csak neki mondjuk ötszázszor sűrűbb. Már épp elábrándoztam volna, hogy ezen a környéken is vannak helyes nők, amikor megjött egy fekete trikós, szintén fekete szabadidőnadrágot viselő srác, és elkezdtek beszélgetni. (Kedvelt öltözet a környéken a srácok körében a szabadidőnaci-trikó kombó. Hát mit mondjak - nekem nem jön be, de ízlések és pofonok.)
A párbeszéd az alábbiak szerint zajlott:
- Na mizu? (Fluor száma beégette magát a magyar köztudatba:))
- Áh semmi, reccs. (Nem, nem egy faág tört le a viharban, a droghasználók gyakran használják ezt a szót állapotkifejezésre.)
- Mér nem hívtá fel? Totál el vagy tűnve! (Ugye mindig a nők pedáloznak??)
- Áááhhh... (Bőbeszédű az alany, tekintete kifejezéstelen.)
- Tolod még a cuccot? (Gondolom nem a kiskocsit a MÉH-átvevőbe, mert az már megszűnt. Valaha volt az is az Illés street-en.)
- Naná. (Mondom, hogy bőbeszédű...)
- Na jóvan majd eccer hívjá fel, amikor nem vagy totál bespeedezve!
- Áh, őőő, haha, HÁT OLYAN NINCS!!!

Jah, értitek. Szóval a szerhasználat teljesen mindennapos, pedig az emberek nagy részét nem látni reggel munkába menni, és délután hazaérni a munkaidő után. Érdekes ugye? Az is érdekes, hogy vajon honnan teremtik elő a pénzt a kábítószerekre? Ami bizony nem olcsó. Az átlagos fizetésből élő dolgozó embernek nehéz elképzelnie, hogy miből lehet finanszírozni a fiatalember által emlegetett életmódot, azaz a folyamatos szerhasználatot.
Hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem is akarom tudni, és elképzelni...
Tudom, a blog hangvétele nem túl toleráns, de erről majd egy későbbi bejegyzésben...

BOLDOG NÉVNAPOT ILLÉS UTCA!!! :)
A névnapot itt lomtalanítással ünnepelték. Szintén mesélek majd róla, coming soon! :)

Szonja

Ma munkába menet szabadságoltam magam az Illés utcából, és metróval mentem, így egy másik utcán sétálhatok végig a munkába menet. Ez drágább és kevésbé időhatékony megoldás, így ritkán választom.
Viszont hogy ne unatkozzunk, a kalandoktól ez a környék sem mentes.
Az ismeretlen hallgatóság azt gondolná, a Természettudományi Múzeum és a Füvészkert közvetlen környezete nem lehet túl ijesztő.

Nem tudom, hogy az egyfogú szajha ijesztőnek számít-e a múzeum sarkán, de a párom szerint igen.
Mert a múzeum mellett rendszeresen állnak lányok, akik nem abból élnek hogy irodában/boltban eladók, és nem is azért állnak az utcán, hogy a nemlétező virágoskerteket gondozzák. Láttam itt már mindenféle lányt, szépet mondjuk nemigen, errefelé (leggyakrabban megjelenített szavam a blogban) ez viszont nem meglepetés.
A párom néha elém jön a munkahelyemre, és rendszeresen kap ajánlatot ezektől a nőktől. "Szeretnél valamit...?" - kérdezik Tőle, dehát mi erre a jó válasz egy normális férfitól? "Kösz inkább nem" - mondja zavartan. Vagy: "Igen szeretnék, páldául egy új BMW-t"
(Az is megteszi, ha a barátainknak visszaadják a régit, amit most loptak el a budai lakásuk elől...)

Namármost még a testhölgyek ellenére is tisztább ez a rész, mint az Illés utca, bár ma a kertészetbe menet itt is használt óvszerbe botlottam a járdán. Nincs ezen mit csodálkozni, a hírek szerint az Illésnél beljebb lévő utcákban hivatalos személyzet van, aki reggelente összeszedi a szemetet: azaz az éjjel elhasznált kotonokat és az injekciós tűket. Utóbbi sem meglepő, bizony én is láttam már injekciós tűt reggel a Kálvária tér porában - és valószínűsíthető, hogy nem inzulint lőttek be vele.

Ha már a Kálvária térnél tartunk, a neve önbeteljesítő jóslatként működik, bár nem pont a klasszikus egyházi értelemben. Majd mesélek a környék saját bejáratú és állandó szereplőiről, akik mindig ott vannak.
Ma viszont egy új és eddig ismeretlen egyeddel találkoztam. ő mondjuk próbált ismerkedni.
Először csak az út túloldaláról ordított a haverjának, hogy "Hééé, hétfő vaaan??" - Hát igen, aki nem dolgozik, az nem annyira vágja, hogy mikor milyen nap van. Aztán átszaladt az úton, és odakiabált nekem (KÖP kategória, amúgy direkt beírtam a telefonomba, miket mondott, hogy a blogon megoszthassam, bár csak rejtjelezve, mert így is pironkodtam közben. Bocsánat a csúnya szavakért, ez így hangzott el szó szerint):
- "De jó a hajad geci, szopjam ki! Olyan vagy, mint a vörös Szonja, csak szőkében!"
Nyilván én vagyok műveletlen, hogy fogalmam sincs, ki az a "vörös Szonja". Egyetlen ismert Szonjáról tudok, az Oroszlán Szonjáról, mondjuk ő általában szőke, ha meg mégsem, akkor barna. Attól tartok, vörös Szonja valami pornófilm-sorozat szereplője, és nem akkora dicsőség, hogy hasonló a hajunk...

Vizespóló verseny

Nem tudom, hogy a pasiknál normális dolog-e gyerekkel csajozni (az én értékrendem szerint biztosan nem), mert velem nem szoktak kikezdeni gyereket sétáltató apukák. Gyerekes apuka persze előfordul, de nem akkor csapja a szelet, amikor ott van a karján a kisdedje.
Az Illés utcában és a roma kultúrkörben ez nyilvánvalóan máshogy van. KÖP, azaz Kerületi Önbizalomnövelő Program tegnap is volt tehát. A srác kisfia a nyakában ült, de ez nem zavarta meg abban, hogy utánam kiabálja, mennyire csinos vagyok, milyen jól nézek ki, "egyem a husodat", stb.
A gyerekek tehát már pólyás koruktól kezdve isszák magukba, hogy stírölni kell a csajokat, és őszintén meg is mondani nekik, ha tetszenek. Vagy utánuk kiabálni. Ugyanis a kisgyerek utánozta aput, és azt mondta: "széép a nénnni" :P

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy itt valami öntömjénezés folyik, ismét leírom, hogy itt nem kell egy szépségnek lenni ahhoz, hogy egyfolytában pasasok bámulják. Ma egy nálam legalább 35 kg-al nehezebb (mondjuk tényleg helyes arcú) nőnek mondta a képébe egy fickó, hogy "jól nézel ki babám".
Azt hogy a képébe mondta, szó szerint kell elképzelni, mert a csajjal szemben ment, odahajolt hozzá, és az arcocskájába trombitálta. Asszem ilyen áron lehet, hogy inkább a nőci is lemondott volna a bókokról :D

Szerencse, hogy egy ilyen speciális hódoló sem járt a környéken, amikor kis híján önkéntelenül része lettem egy vizespóló versenynek. Ha javasolhatom, ne sétáljatok a Füvészkert melletti járdán, ha azt látjátok, hogy vizes. Tegnap én nem gyanakodtam, mert itt sok helyen öntözik a járdát, hogy hűvösebb legyen, vagy kevésbé koszos (a tisztát el lehet felejteni errefelé...). Naná, hogy hófehér ruhában billegtem, amikor telibe kapott a Füvészkert öntözője és huss! Nyilván a 40 fokos melegben titkon vágytam egy kis felfrissülésre, és "bevonzottam" :D Esetleg ha lehet kérni, akkor egy autót szeretnék bevonzani inkább :)) Mindenesetre jót nevettek magamon, ellentétben a szemből érkező 10 fős családdal. Vidéken divat csak együtt nevetni azt hiszem.

Viszont találkoztam az első fickóval a 83-as járaton, aki át akarta adni a helyét. Hát hogy is mondjam, ez nem divat errefelé, itt inkább a gyerekes anyukák szólítanak fel Téged rapport módon, hogy add át a helyed, még mielőtt lehetőséged lett volna felpattanni önszántadból is. Már ebből lehetett sejteni, hogy a fickó valami másik bolygóról érkezett, és nem született nyolcadikkerületi. Nem tévedtem nagyot, a pasi ránézésre töröknek tűnt, és az akcentusa is erről árulkodott. Pontosabban úgy kérdezte: "Khedfen fan leühlni?" :D

Fényképek a flaszteron

A szocotthon előtt reggel fényképek hevertek a járdán. 10x15-ös méretű képek. Rajta egy vörös hullámos hajú, fehér bőrű, kedves arcú lány, a huszonévei végén járhat. Az egyik képen a párjával szerepel csinos ruhában, a másikon egy kisbabát tart a kezében. Mindegyiken nagyon boldognak tűnik. A következő képen maga a kisbaba szerepel fehér öltözékben. Kíváncsi lennék, hogyan került oda legalább egy tucatnyi normálisan előhívott fotó. Dehát ahogy a vén kujon mondta tegnap: bármi megtörténhet...

A buszozás ma is egy élmény volt. A Koszorú utcai panel lakótelep mindenféle keleti nemzetek gyűjtőhelye. Anno én is néztem itt albérletet, és hálát adok Istennek, hogy nem jöttem ide lakni. Szóval a Koszorú utcai megállóban a kitudjamilyen nemzetiségű, talán kínai (?) nő olyan kalapban várta a buszt, mintha a rizsföldeken dolgozna. Pontosan így nézett ki a fejfedő, mint az alábbi képen, csak ez nem rizsföld, hanem egy panelrengeteg, így kevésbé illett a környezetbe.

A József körúttól egy kurvával és egy gigolóval sikerült együtt utaznom. 

A srác legalábbis gigolónak képzelte magát: ébenfekete haj, olyan biliforma de hátrafésült, oldalt viszont felnyírt. Hozzá már kopaszodott is kicsit. Fekete nadrág, fehér steppelt cipővel. Fekete ing, mellkasközépig kigombolva, csak hogy jól látsszon a sötét mellkasszőrzet. 

Először fel sem akart szállni, nézelődött, hogy kit lát a buszon. Majd meglátott engem és mégis ezt a járatot választotta. Megtiszteltetésnek nem mondanám. Majdnem töküres volt a járat, de odaállt mellém, miért is ne, és végig bámult. 

Én nyilván nem akartam visszanézni - de nem is tudtam volna. A szemem megakadt a velem szemben ülő roma nőn. Normálisan volt felöltözve, leszámítva, hogy az ing majdnem szétpattant a has kis hurkáin. Divatos szemüveg, aranyfülbevaló. No de a kezében egy gumióvszerrel játszott!! Már bocsánat, hogy ennyire ragozom a dolgot, de nem volt agyonhasznált, viszont nem is most bontotta ki a csomagolásból. Kicsit szórakozott vele az ujjai közt, majd összehajtogatta, és elrakta a táskája zsebébe. 

A "hölgy" szakmáját ezek után kitalálni nem egy bonyolult képlet. Talán nem vagyok gonosz, ha azt állítom, az ilyen hölgyeket használó férfiak agykapacitása viszont nem hiszem, hogy megüti a normális intelligenciaszintet. Persze ezen a környéken nem is kell ilyesmit várni. 

Vén kujon

A blog létrehozásával úgy érzem magam a "kedvenc" kerületemben, mint aki élménybeszerző körúton jár. Ez mintha segítene elviselni a sok furcsaságot, de majd hosszú távon meglátjuk.

A valóság azonban az, hogy az élményeket nem kell beszerezni, jönnek azok maguktól is. Vagy mennek. Mint a traktor ma reggel, ami végigrobogott az Illés utcán. Nem csalás, nem ámítás: egy kis zöld színű traktor húzott nem éppen gyors csíkot - és egy utánfutót - maga után. Az utánfutó hálós kerítéssel volt körbeszegve, és egy zöld kantáros nadrágot, valamint fehér szalmakalapot viselő férfi kapaszkodott ebbe a kerítésbe, az utánfutón guggolva.
Nem mondom, kell ehhez fantázia, hogy az ember maga elé tudja vetíteni ezeket a képeket, amiket megírok, vizuális típusok előnyben :)
Mindenesetre a szalmakalapos fickó a traktoron úgy nézett ki, mint a Kisvakond mese szereplője. Akkor is, ha ez nem egy mesebeli környék.

Az utca reggel egész friss volt, locsolták a járdát, és még nem volt túl meleg. A kellemetlen élmények hazafelé vártak, és itt most nem a 40 fokos melegre gondolok, ami a forró betonból árad mindenütt.
A Kisbolt környékén egy igazi díva sétált velem szemben a fiával. Legalábbis díva lett volna, ha ő az egyetlen nő a földkerekségen, és nincs viszonyítási alap. Narancsbőrös nagy has, trikó feltűrve mellig, mert különben nem látszik ez a nem világot, hanem hájat rengető pocak. Fénykorában tán barackszín trikó a mellek alá betűrve, mindez persze szigorúan melltartó nélkül - különben mi tartaná meg a feltűrt trikót?? Társul hozzá egy fiú, gondolom saját gyerek, fogyatékkal élő.
Mentségére legyen szólva, nem tehet róla. Ilyen anya mellett... Édesanya épelméjűnek tűnt, az öltözködési stílust leszámítva.

A ruha azonban nem minden. A Kálvária téren várakoztam az újságosbódé hűsítő árnyékában, amikor egy Suzukiból egy egész normálisnak tűnő fickó szállt ki. A látszat néha csal.
Van egy kedvenc márkám, a csóka ilyen márkájú, piros, csíkos pólót viselt, így elsőre szimpatikus volt. Nem úgy a másodjára.
Vázolom a párbeszédünket, a zárójelben leírtak nem hangzottak el, csak gondoltam, vagy gondoltam hogy a fickó gondolta. Szóval értitek. 
Fickó: - Ideállok magácska mellé, ha nem gond. (Na most szóba elegyedek ezzel a kis macával)
Én: - Igen, ez itt a legjobb hely. (Bár élvezzük a dögmeleget, de jól esik egy kis árnyék)
- Nekem biztosan a legjobb hely, magácskának már kevésbé. Én egy szép fiatal hölgy mellett állhatok. (Hogy had' ne ragozzam tovább ezt az "állás"-t)
- Ó, igazán köszönöm. (Na bókol az idősödő csóka...)
- Bár van köztünk egy jópár év. Én 60 éves leszek februárban. (Nem mintha ez számomra gondot jelentene, csak tisztázzuk)
- Azért egy pár évet simán letagadhat. Akkor lesz nagy buli gondolom! (A kerek évfordulókat meg kell ünnepelni. A pár évet letagadhat-dolog nem kellett volna, dehát én naiv vidéki vagyok, aki nem gondol rögtön a legrosszabbra)
- Hát igen, nemrég elváltam 35 év után (muszáj tudatnom ezzel a kis bigével, hogy legalább nős nem vagyok, ha ez számára akadályt jelentene), és akkor azt mondtam, megjár nekem ezek után, hogy egy órát kibírjak egy 18 évessel.
(Nem szólok semmit, de majdnem elájulok. Mégis rosszra kellett volna gondolni.Nem állok neki tudatni vele, hogy én inkább a hosszú házasságra szavazok, mint hogy szívrohamot kapjon egy csak papír szerint nagykorútól. Erősen a másik irányba tekintgetek, szuggerálva a buszt, hogy jöjjön már - és amúgy is majd' egy évtizeddel túlléptem már a tizennyolcat, kiöregedtem kérem)
- Már bocsánat, hogy ilyen intim dolgokról beszélek, dehát ez van, ebben az országban bármi megtörténhet, nem?
- De igen! Az biztos.
Nos, igen, ebben az országban bármi megtörténhet. Ezen a környéken meg főleg. Hát Istenem, bepróbálkozott a vén kujonja. Sok nő eladja magát fillérekért errefelé, gondolta, egy próbát megér.
Én marha meg cipelem rendületlenül a csúnya vászonszatyromat mintegy szimbólumként, hogy bár vékony vagyok és hosszú hajú, de hétköznapi nő. Nem, nem ribi. Hanem a randaszatyros lány.
Valami feltűnőbb jel kellene. A nőket stírölő kujonok agyáig nem jut el egy gnóm szatyor látványa, amikor popsit is lehet nézni.

Erről jut eszembe, a CBA üzletlánc dolgozóinál úgy látszik népszerűségnek örvendek, mert ma a körúton szólt utánam a boltossrác: "Ej micsoda kerek popsi, ezt a látványt!"
Nos kérem, akit zavarnak az ilyen beszólások, az költözzön Londonba. Barátnőm elbeszélése szerint az angol hidegvér nem enged meg ilyesmit, maximum megjegyzik, hogy kellemes időnk van ma, szép hölgyem.
Azonban én nőiesen bevallom, örültem a hátsómat illető bóknak. Bár jobban örültem volna, ha párom unokatestvérétől hallom inkább ezeket a szavakat. Még mielőtt félreértés lenne, nem az unokatesóra hajtok. Csak őszintén megmondta egy beszélgetés alkalmával, hogy a popsimra jobban rá kéne dolgoznom (hah, az ő csaja valami személyi edző). Szép dolog az őszinteség, de meglepő módon lehet, hogy a KÖP, azaz a Kerületi Önbizalomnövelő Program mégis tesz valamit a lelki egyensúlyomért :D