Speed

Van egy dolog, amit irigylek az itteni lányoktól. Nem a munkájukat - az nincs nekik. Nem is a magánéletüket - az rendezetlen (hogy csak így egy szóban próbáljam megfogalmazni). Nem is a ruhatárukat - az túl kirívó. Tudtátok, hogy állítólag azért kedvelik a romák az élénk színeket, mert a szemben lévő receptoraik fejletlenebb, így kevésbé látják a színeket? :) Szerintem érdekes az eredeti roma kultúra, sajnos hagyományos értelemben vett kultúráról már szó sincs a nyolckerben.
Szóval amit irigylek - az a hajuk. A legtöbbjük erős és dús hajkoronával rendelkezik (a higiénia témát most hagyjuk). Az én kis csomónyi hajamhoz képest nekik tízszer annyi és százszor olyan erős hajuk van.
Egy ilyen szép hajkoronával rendelkező hölgy volt mai történetünk egyik főszereplője. Mindjárt elmesélem, de előbb a körítés.

Szociálpedagógusi tanulmányaim alatt több drogrehabilitációs intézményben is voltam gyakorlaton. Az egyik a Szigony utcában van, közel a Koszorú utcához. Akkor csak lelibbentem a metróról és már ott is voltam, a környékből csak annyi tűnt fel, hogy közműfelújítás van. Ma már máshogy nézem a körzetet, és megértettem, hogy nem véletlenül van ott ez a drogfüggők számára fenntartott klassz kis intézmény, ahol...
A már emlegetett injekcióstűk tanúskodnak arról, hogy errefelé nem kispályáznak a droghasználattal.
Ma a Koszorú utcai megállóban nem direkt kihallott beszélgetés is erre utal.

Belibbent egy hölgy a megállóba, a már emlegetett dús hajkoronával. Mindkettőnknek szőkére melírozott hullámos haja van, csak neki mondjuk ötszázszor sűrűbb. Már épp elábrándoztam volna, hogy ezen a környéken is vannak helyes nők, amikor megjött egy fekete trikós, szintén fekete szabadidőnadrágot viselő srác, és elkezdtek beszélgetni. (Kedvelt öltözet a környéken a srácok körében a szabadidőnaci-trikó kombó. Hát mit mondjak - nekem nem jön be, de ízlések és pofonok.)
A párbeszéd az alábbiak szerint zajlott:
- Na mizu? (Fluor száma beégette magát a magyar köztudatba:))
- Áh semmi, reccs. (Nem, nem egy faág tört le a viharban, a droghasználók gyakran használják ezt a szót állapotkifejezésre.)
- Mér nem hívtá fel? Totál el vagy tűnve! (Ugye mindig a nők pedáloznak??)
- Áááhhh... (Bőbeszédű az alany, tekintete kifejezéstelen.)
- Tolod még a cuccot? (Gondolom nem a kiskocsit a MÉH-átvevőbe, mert az már megszűnt. Valaha volt az is az Illés street-en.)
- Naná. (Mondom, hogy bőbeszédű...)
- Na jóvan majd eccer hívjá fel, amikor nem vagy totál bespeedezve!
- Áh, őőő, haha, HÁT OLYAN NINCS!!!

Jah, értitek. Szóval a szerhasználat teljesen mindennapos, pedig az emberek nagy részét nem látni reggel munkába menni, és délután hazaérni a munkaidő után. Érdekes ugye? Az is érdekes, hogy vajon honnan teremtik elő a pénzt a kábítószerekre? Ami bizony nem olcsó. Az átlagos fizetésből élő dolgozó embernek nehéz elképzelnie, hogy miből lehet finanszírozni a fiatalember által emlegetett életmódot, azaz a folyamatos szerhasználatot.
Hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem is akarom tudni, és elképzelni...
Tudom, a blog hangvétele nem túl toleráns, de erről majd egy későbbi bejegyzésben...

BOLDOG NÉVNAPOT ILLÉS UTCA!!! :)
A névnapot itt lomtalanítással ünnepelték. Szintén mesélek majd róla, coming soon! :)