Vén kujon

A blog létrehozásával úgy érzem magam a "kedvenc" kerületemben, mint aki élménybeszerző körúton jár. Ez mintha segítene elviselni a sok furcsaságot, de majd hosszú távon meglátjuk.

A valóság azonban az, hogy az élményeket nem kell beszerezni, jönnek azok maguktól is. Vagy mennek. Mint a traktor ma reggel, ami végigrobogott az Illés utcán. Nem csalás, nem ámítás: egy kis zöld színű traktor húzott nem éppen gyors csíkot - és egy utánfutót - maga után. Az utánfutó hálós kerítéssel volt körbeszegve, és egy zöld kantáros nadrágot, valamint fehér szalmakalapot viselő férfi kapaszkodott ebbe a kerítésbe, az utánfutón guggolva.
Nem mondom, kell ehhez fantázia, hogy az ember maga elé tudja vetíteni ezeket a képeket, amiket megírok, vizuális típusok előnyben :)
Mindenesetre a szalmakalapos fickó a traktoron úgy nézett ki, mint a Kisvakond mese szereplője. Akkor is, ha ez nem egy mesebeli környék.

Az utca reggel egész friss volt, locsolták a járdát, és még nem volt túl meleg. A kellemetlen élmények hazafelé vártak, és itt most nem a 40 fokos melegre gondolok, ami a forró betonból árad mindenütt.
A Kisbolt környékén egy igazi díva sétált velem szemben a fiával. Legalábbis díva lett volna, ha ő az egyetlen nő a földkerekségen, és nincs viszonyítási alap. Narancsbőrös nagy has, trikó feltűrve mellig, mert különben nem látszik ez a nem világot, hanem hájat rengető pocak. Fénykorában tán barackszín trikó a mellek alá betűrve, mindez persze szigorúan melltartó nélkül - különben mi tartaná meg a feltűrt trikót?? Társul hozzá egy fiú, gondolom saját gyerek, fogyatékkal élő.
Mentségére legyen szólva, nem tehet róla. Ilyen anya mellett... Édesanya épelméjűnek tűnt, az öltözködési stílust leszámítva.

A ruha azonban nem minden. A Kálvária téren várakoztam az újságosbódé hűsítő árnyékában, amikor egy Suzukiból egy egész normálisnak tűnő fickó szállt ki. A látszat néha csal.
Van egy kedvenc márkám, a csóka ilyen márkájú, piros, csíkos pólót viselt, így elsőre szimpatikus volt. Nem úgy a másodjára.
Vázolom a párbeszédünket, a zárójelben leírtak nem hangzottak el, csak gondoltam, vagy gondoltam hogy a fickó gondolta. Szóval értitek. 
Fickó: - Ideállok magácska mellé, ha nem gond. (Na most szóba elegyedek ezzel a kis macával)
Én: - Igen, ez itt a legjobb hely. (Bár élvezzük a dögmeleget, de jól esik egy kis árnyék)
- Nekem biztosan a legjobb hely, magácskának már kevésbé. Én egy szép fiatal hölgy mellett állhatok. (Hogy had' ne ragozzam tovább ezt az "állás"-t)
- Ó, igazán köszönöm. (Na bókol az idősödő csóka...)
- Bár van köztünk egy jópár év. Én 60 éves leszek februárban. (Nem mintha ez számomra gondot jelentene, csak tisztázzuk)
- Azért egy pár évet simán letagadhat. Akkor lesz nagy buli gondolom! (A kerek évfordulókat meg kell ünnepelni. A pár évet letagadhat-dolog nem kellett volna, dehát én naiv vidéki vagyok, aki nem gondol rögtön a legrosszabbra)
- Hát igen, nemrég elváltam 35 év után (muszáj tudatnom ezzel a kis bigével, hogy legalább nős nem vagyok, ha ez számára akadályt jelentene), és akkor azt mondtam, megjár nekem ezek után, hogy egy órát kibírjak egy 18 évessel.
(Nem szólok semmit, de majdnem elájulok. Mégis rosszra kellett volna gondolni.Nem állok neki tudatni vele, hogy én inkább a hosszú házasságra szavazok, mint hogy szívrohamot kapjon egy csak papír szerint nagykorútól. Erősen a másik irányba tekintgetek, szuggerálva a buszt, hogy jöjjön már - és amúgy is majd' egy évtizeddel túlléptem már a tizennyolcat, kiöregedtem kérem)
- Már bocsánat, hogy ilyen intim dolgokról beszélek, dehát ez van, ebben az országban bármi megtörténhet, nem?
- De igen! Az biztos.
Nos, igen, ebben az országban bármi megtörténhet. Ezen a környéken meg főleg. Hát Istenem, bepróbálkozott a vén kujonja. Sok nő eladja magát fillérekért errefelé, gondolta, egy próbát megér.
Én marha meg cipelem rendületlenül a csúnya vászonszatyromat mintegy szimbólumként, hogy bár vékony vagyok és hosszú hajú, de hétköznapi nő. Nem, nem ribi. Hanem a randaszatyros lány.
Valami feltűnőbb jel kellene. A nőket stírölő kujonok agyáig nem jut el egy gnóm szatyor látványa, amikor popsit is lehet nézni.

Erről jut eszembe, a CBA üzletlánc dolgozóinál úgy látszik népszerűségnek örvendek, mert ma a körúton szólt utánam a boltossrác: "Ej micsoda kerek popsi, ezt a látványt!"
Nos kérem, akit zavarnak az ilyen beszólások, az költözzön Londonba. Barátnőm elbeszélése szerint az angol hidegvér nem enged meg ilyesmit, maximum megjegyzik, hogy kellemes időnk van ma, szép hölgyem.
Azonban én nőiesen bevallom, örültem a hátsómat illető bóknak. Bár jobban örültem volna, ha párom unokatestvérétől hallom inkább ezeket a szavakat. Még mielőtt félreértés lenne, nem az unokatesóra hajtok. Csak őszintén megmondta egy beszélgetés alkalmával, hogy a popsimra jobban rá kéne dolgoznom (hah, az ő csaja valami személyi edző). Szép dolog az őszinteség, de meglepő módon lehet, hogy a KÖP, azaz a Kerületi Önbizalomnövelő Program mégis tesz valamit a lelki egyensúlyomért :D